ISTEN MEGÁLDOTTA AZ EMBERT. – 1. Isten áldása azt jelenti, hogy Isten megteremtette az embert, mégpedig saját képmására alkotta, ami annyit tesz, hogy az ember Isten küldötte, eszköze, képviselője ebben a világban (26). – 2. Isten áldása azt jelenti, hogy Isten „uralkodásra” teremtette az embert (26). Az uralkodás azonban a Biblia szóhasználatában mindig felelős, Isten által számon kért szolgálatot jelent; – felelős őrzését, szent szolgálatát, bizonyos esetekben „felhasználását” annak, amit Isten az emberre bízott (28–30). – 3. Isten áldása azt jelenti, hogy az embert férfivá és nővé teremtette, és valóban a férfi és a nő kapcsolata az Istentől rendelt mederben a legnagyobb áldás, amely további áldások forrása (27–28). – 4. Isten áldása azt jelenti, hogy nekünk adta a nyugalom napját, hogy Őrá figyeljünk, Őrá hagyatkozzunk, mindent Őtőle várjunk, hogy aztán az Ő színe előtt élhessünk a hétköznapokban is. – 5. Isten legfőbb áldása a karácsonykor született Jézus Krisztus, aki a hetedik nap előestéjén meghalt, a hetedik napon sírban pihent, és a hét első napján feltámadott, hogy Isten áldásának teljessége a miénk lehessen örökre.

Máté 2,1–12

320. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Ha ezt rendet „felrúgjuk”, minden összekeveredik, és sorvadva nélkülözzük az áldást

AZ ÁLLATOKRÓL, KARÁCSONYKOR. – 1. Az állatokat Isten teremtette. Számtalan fajtájú élőlény népesítette be a vizeket, a földet, a levegőt, mert így tetszett Istennek (20–22). – 2. Isten megáldotta az állatokat is. Ez azt jelenti, hogy Isten valamilyen formában számon tartja a föld állatait, még a csúszómászókat is, sőt szaporodásra és sokasodásra teremtette őket. Vagyis az állatok Isten ajándékai (22–25). Még Ninivében is gondja volt Istennek, külön az állatokra is, ahogy ezt Jónás szívére helyezte (Jónás 4,11). – 3. Ez kötelezettséget, felelősséget jelent az ember számára az állatok felé is. Létezik biblikus állatvédelem, amely nem egyenlő a hangsúlyokat tévesztő, jóléti társadalom állatvédelmi koncepciójával, hanem amely Isten akarata szerint, részben az ember szolgálatára rendelte az állatokat (1Mózes 9,3), de ennek lehetőségeit pontosan behatárolta az Ő Igéje. Szeretni az állatokat azt jelenti, hogy egyes csoportjukat békén hagyjuk, védve élőhelyüket; – másik csoportjuk alázatos szolgálatát hálával megbecsüljük; – és soha semmilyen állatot nem kínzunk, azokkal irgalommal bánunk. Ahogy bánik egy ember a saját állatával, olyan maga az ember is.* – A karácsonykor született Jézus Krisztus szüljön bennünket újjá, hogy irgalmunk egymás felé és minden teremtett élőlény felé áldássá legyen.

Máté 1,18–25

182. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Egyszer egy ismerősömet kérdeztem valakiről, mire az azt válaszolta, hogy egyszer szemtanúja volt annak, ahogy a szóban forgó személy egy macskát tövises kaktuszok közé dobott, és nem segített a vergődő állaton. Ugye, ezzel mindent elmondtam az illetőről? – kérdezte tőlem.

A TEREMTÉS KARÁCSONYI EVANGÉLIUMA. – 1. „Kezdetben”, azaz mindenek előtt és mindenek fölött az örökkévaló Isten áll, aki Lelke által világot, életet teremet, hogy Lényének lényegét, az élet örömét megossza a világgal, megossza velünk. A teremtéstörténet evangéliumot hirdet: Isten életünk eredete. Ő minden életnek forrása (Zsoltárok 36,11). Nincs ennél nagyobb örömhír. – 2. A teremtéstörténet evangéliumot hirdet abban is, hogy Isten elválasztotta mindeneknek kezdetén a világosságot a sötétségtől (4), a nappalt az éjszakától, az ünnepeket a hétköznapoktól (14), az elnyelni akaró vizeket, mélységeket (1) az örök élet vizétől (6). A teremtés örömhír, mert eleve kiemel a káoszból, a kietlen pusztából (1), rendet teremt, amely maradéktalanul jó (4). Isten minden teremtői mozzanata jó (10; 12; 18). – 3. A teremtéstörténet evangélium azért, mert Isten már a világ teremtése előtt kiválasztotta, elválasztotta Övéit, a karácsonykor született Jézus Krisztusban, hogy ezt a legfőbb, üdvösséges jót soha senki el ne vehesse tőlük (Róma 8,38–39; Efezus 1,3–4).

Máté 1,1–17

315. dicséret

BETEGSÉG IDEJÉN… – 1. Amíg „betegen” az Úrra várunk két nagy kiváltságunk van: az imádság és a testvéri közösség (Ravasz László). Mindannyian „betegek” vagyunk, szükségünk van az Úrra és egymásra, hogy a beteges szomorúság örömre forduljon. Az éneklés is imádság, a közös éneklés még zeng is (13). Ugye, így van? – 2. Ha valaki testileg is beteg lesz, hiszen az igeszakasz konkrét háttere ez, akkor a beteg kiáltson az Úrhoz és a testvéreihez (akiket tényleg testvéreinek tart). A betegnek kell hívni az „áldott Orvost”, valamint az áldott Orvos eszközeit, az érte imádkozó testvéreket, valamint a „szakorvost” is, aki felírja a „gyógyszert”, az enyhet adó „olajat”, mert az imádság nem zárja ki a gyógyítót (14). Tudunk–e imádkozni egymásért, mint Illés a népéért, konkrét bajban is? Te kikért mondasz közbenjáró könyörgést? (16–17) – 3. De igazi, maradandó gyógyulást csakis az Úr adhat, aki nemcsak a testet, hanem bűnbocsátó kegyelem által, egész életünket megmossa, megtisztítja, örök életre gyógyítja meg, az Úr Jézus Krisztusban (15; 19–20).

Ezékiel 48

329. dicséret

AZ ÚR ELJÖVETELE. Jó tudni, hogy a mi Urunk visszajön és teljessé teszi rajtunk a megváltás művét (7a). – 1. Az Úr eljövetele közel van (8), noha a napot és az órát senki sem tudja (Máté 24,36). De a tény megerősíti a szívünket: Ő jön! Mi még tesszük a dolgunkat, de Ő „már úton van”, vagyis bizonnyal jön, az Ővele való találkozás biztosan nem marad el. Várjuk Őt, mint a földművelő, a kétkezi munkás, várja az esőt (7b). – 2. A várakozás közben ne panaszkodjunk egymásra (9), mert az Úr az igaz bíró, Ő lát mindent tisztán, Ő majd „elintézi a dolgokat”! Mi tehát tűrjünk többet, bocsássunk meg (Márk 11,25), szenvedjük el egymást szeretetben (Efezus 4,2). Hiszen most sokan, sokféleképpen, csak „halálra üldözzük” egymást. – 3. Tartsunk ki a szenvedésben, mindenfajta próbatételben. Tartsunk ki a hitvalló szenvedésben is, vagyis az Úr ügyét is merjük bátran képviselni, ha szenvedéssel jár. Beszédünk is Őt hirdesse, bizonyságtévő hitelességgel (12). Gondoljunk a prófétákra és Jóbra, akik kitartottak, az Úr pedig elintézte ügyüket (10–11). – Az Úr ugyanis „tökéletesen elintézte ügyünket”, üdvösségesen megoldotta életünk ügyét, a feltámadott Úr Jézus Krisztusban.

Ezékiel 47,13–23

328. dicséret

Lefordítom a jóléti társadalmak nyelvére a mai Igét. „JAJ”, NEKÜNK MA IS, hiszen a „túlzott jólét”, az általános gazdagság veszélyes (1). – 1. Egyrészt nem tudjuk azt mondani, hogy elég, nem kell több, vagyis telhetetlenné tesz (3b). – 2. Másrészt a jólét zsugorivá tesz, mert nem tudjuk továbbadni másoknak a felesleget, hanem önző módon mindent megtartunk magunknak (4). – 3. Aztán a jólét elkényeztet, élvezetek hajszólójává, szenvedélyek rabjává torzít (5); – vagy tehetetlenné tesz, ahol sokszor „áltevékenységek” és „álproblémák” fárasztanak el bennünket; – ezért „egy kis valós probléma is” depresszióba taszít sokakat, a halál ténye végképp (1–2). – 4. A jólét gátlástalanná tesz: Nézem az elkényeztetett, felcseperedő gyerekeket: önös érdekeit képviselő felnőtt lesz nagy részükből (6). – 5. A legnagyobb baj az, hogy a jólét hitetlenné tesz, álhitek, álvallások tömege jelenik meg, ide értve mindenféle terápiát, amely a saját testét–lelkét dajkálja; vagyis dicsőíti az ént, és nem tud hálát adni, végképp nem tud már leborulni az élő Isten előtt, hogy Őhozzá meneküljön megoldásért (4). 

Ezékiel 47,1–12

327. dicséret

* A teljes igemagyarázat:

Lefordítom a jóléti társadalmak nyelvére a mai Igét.

„JAJ”, NEKÜNK MA IS, hiszen a „túlzott jólét”, az általános gazdagság veszélyes (1).

– 1. Egyrészt nem tudjuk azt mondani, hogy elég, nem kell több, vagyis telhetetlenné tesz (3b).

– 2. Másrészt a jólét zsugorivá tesz, mert nem tudjuk továbbadni másoknak a felesleget, hanem önző módon mindent megtartunk magunknak (4).

– 3. Aztán a jólét elkényeztet, kényelmessé, élvezetek hajszolójává, szenvedélyek rabjává torzít (5); – vagy tehetetlenné tesz, ahol sokszor „áltevékenységek” és „álproblémák” fárasztanak el bennünket, amely nem tanult meg kezelni, elhordozni valós problémákat; – ezért „egy kis probléma is” depresszióba taszít sokakat; – a halál ténye végképp (1–2).

– 4. A jólét gátlástalanná tesz!

Nézem az elkényeztetett, felcseperedő gyerekeket: önös érdekeit képviselő, szemtelen, tiszteletlen, határokat nem ismerő, önhitt, gátlástalan, kegyetlen, erőszakos felnőtt lesz nagy részükből (6).

– 5. A legnagyobb baj az, hogy a jólét hitetlenné tesz.

Álhitek, álvallások tömege jelenik meg, ide értve mindenféle terápiát, amely a saját testét és lelkét, érzelmeit dajkálja; vagyis dicsőíti az ént, és nem tud hálát adni; végképp nem tud már leborulni az élő Isten előtt, hogy Őhozzá meneküljön megoldásért (4).

MINDEN KEGYELEM. – 1. Dicsekvésre, elbizakodottságra nincs okunk, mert a dicsekvő a maga érdemének, erejének tud be mindent. Ez a dicsekvés azért gonosz, mert magának hazudja azt, ami nem az övé, de amiből mégis kap (16). Ez a dicsekvés úgy „kereskedik”, mintha örök élete lenne. (13). Ez a dicsekvés nem számol az Istennel, annak kegyelmével, csak saját magával. – 2. Dicsekvés helyett alázatra van szükségünk. Ez az alázat a könyörülő Isten ajándéka. Ez az alázat összetörve leborul az Úr előtt, belátja a maga bűnös, beteg, halandó, elveszett voltát. Ez az alázat belátja, hogy az Úr megtartó kegyelme nélkül nincs holnap, elviselhetetlen a ma, és nincs értelme semmiféle birtoklásnak, erőfitogtató „sikernek”; – mert lehelet az emberi élet önmagában, pára, ami elillan (14). – 3. Dicsekvés helyett hálaadásra van okunk, a Jézus Krisztusban. Hiszen Isten Őbenne kegyelmesen hordoz bennünket, hogy most, ma tegyük a dolgunkat, képviselve az Ő jóságát és az Őtőle való jó hírt a világban (17), a holnapot pedig bízzuk bátran Őrá, hiszen örök életünk van (15).

Ezékiel 46,16–24

326. dicséret

* A teljes magyarázat:

MINDEN KEGYELEM.

– 1. Dicsekvésre, elbizakodottságra nincs okunk, mert a dicsekvő a maga érdemének, erejének tud be mindent.

Ez a dicsekvés azért gonosz, mert magának hazudja azt, ami nem az övé, de amiből mégis kap (16).

Ez a dicsekvés úgy tervez, harácsol, „kereskedik”, mintha örök élete lenne.

Ez a dicsekvés mindig többet akar, soha nem elégedett… (13).

Ez a dicsekvés nem számol az Istennel, annak kegyelmével, csak saját magával.

– 2. Dicsekvés helyett alázatra van szükségünk.

Ez az alázat a könyörülő Isten ajándéka.

Ez az alázat összetörve leborul az Úr előtt, belátja a maga bűnös, beteg, halandó, elveszett voltát.

Ez az alázat belátja, hogy az Úr megtartó kegyelme nélkül nincs holnap, elviselhetetlen a ma, és nincs értelme semmiféle birtoklásnak, erőfitogtató „sikernek”; – mert lehelet az emberi élet önmagában, pára, ami elillan (14).

Minden megújulás ezzel a „belátással” kezdődik.

– 3. Dicsekvés helyett hálaadásra van okunk, a Jézus Krisztusban.

Hiszen Isten Őbenne kegyelmesen hordoz bennünket; – hogy most, ma tegyük a dolgunkat, képviselve az Ő jóságát és az Őtőle való jó hírt a világban (17); – a holnapot pedig bízzuk bátran Őrá, hiszen örök életünk van.

– Minden kegyelem.

Ez a kegyelem pedig elég, nem kell több! (15)

ISTEN MEGMENT, MEGTART, EGYÉBKÉNT ELVESZÜNK. – 1. Nincs igaz ember egy sem (Róma 3,1–10). Isten tökéletes törvénye mindenkit halálra ítél. Nézz csak bele Jézus Hegyi Beszédének tükrébe (Máté 5–7), amely a törvény summáját, a Tízparancsolat „lelkét”, lényegét elénk tárta; – és máris érted, hogy ugyanolyan elveszett vagy, mint bárki más. – 2. Mi tehát nem kárhoztathatunk senkit, mert mi is kegyelemből, hit által élünk; – és mert nem tudhatjuk, hogy Isten mikor, miként könyörül majd a másikon, örök rendelése szerint; – vagyis, mert nem láhatjuk a másikat az Isten nézőpontjából. Isten az egyetlen, aki megítélve megmenthet és elveszthet. Jézus Krisztusban megmentett (János 3,16). Jakabnál is Isten megmentő szeretete szerepel az első helyen. – 3. Ítélkezni, itt azt jelenti, hogy kárhoztatni a másikat. Nem kárhoztathatok senkit, mert én is kegyelem alatt vagyok. De a kegyelem világosságában, féltő szeretettel és evangéliumi bizonyossággal figyelmeztethetem a másikat. Az egyház, prófétai szolgálatát, az élet beszédének örömhíréből és igazságából következő intést nem adhatja fel soha.

Ezékiel 46,1–15

325. dicséret

* A teljes igemagyarázat:

ISTEN MEGMENT, MEGTART, EGYÉBKÉNT ELVESZÜNK.

– 1. Isten törvénye mindenkit megítél, mert nincs igaz ember egy sem (Róma 3,1–10).

Isten tökéletes törvénye mindenkit halálra ítél.

Nézz csak bele Jézus Hegyi Beszédének tükrébe (Máté 5–7), amely a törvény summáját, a Tízparancsolat „lelkét”, lényegét elénk tárta; – és máris érted, hogy ugyanolyan elveszett vagy, mint bárki más.

A különbség csak abban van, hogy valaki látványosabbá teszi életében ezt az állapot, más valaki pedig „elbújva” haldoklik elveszettségében.

Ki az, aki tökéletes szeretettel szereti Istent és felebarátját? (Máté 22,37–40)

Jakab ugyanazt hangsúlyozza, mint Pál: mindnyájan elvesztünk.

Mi nem mondhatunk ítéletet a másikról, nem szólhatjuk meg a másikat, mert akkor a törvény fölé helyezzük magunkat, amely minket is megítél.

Végképp nem rágalmazhatjuk meg felebarátunkat, mert a rágalmazás mindig a saját önző érdekeink képviselete, a másik tönkretételének hazug és aljas módszerével.

– 2. Mi tehát nem kárhoztathatunk senkit, mert mi is kegyelemből, hit által élünk; – és mert nem tudhatjuk, hogy Isten mikor, miként könyörül majd a másikon, örök rendelése szerint; – vagyis, mert nem láthatjuk a másikat az Isten nézőpontjából.

Isten az egyetlen, aki megítélve megmenthet és elveszthet.

Jézus Krisztusban megmentett (János 3,16).

Jakabnál is Isten megmentő szeretete szerepel az első helyen.

– 3. Ítélkezni, itt azt jelenti, hogy kárhoztatni a másikat.

Nem kárhoztathatok senkit, mert én is kegyelem alatt vagyok.

De a kegyelem világosságában, féltő szeretettel és evangéliumi bizonyossággal figyelmeztethetem a másikat.

Az egyház, prófétai szolgálatát, az élet beszédének örömhíréből és igazságából következő intést nem adhatja fel soha.

ISTEN KEGYELME. – 1. Milyenek vagyunk? Isten népe is? Viszálykodás, irigység, harc, gyilkos indulat mind az önzésből fakad; – mert a magunk erejéből akarunk célt érni, hogy kívánságainkat elérjük, és élvezhessük az életet, ahelyett, hogy kérnénk az Úrtól, és Ő adja azt, ami neki kedves, és nekünk is javunkra lesz (1–3). – 2. Pedig, akik Isten megváltó, szerető szövetségében vannak, azok nem törhetik meg ezt a szövetséget. Isten gyermekeinek tudniuk kell, hogy konkrét helyzetekben dönteni kell, és számos ponton nem lehet kiegyezni a világgal, mert az elnyel bennünket, mint a mocsár (4). – 3. Jó azonban tudni, hogy Isten őrzi az Ő népét, védi velünk kötött szövetségét, féltékeny szeretettel (5). Ezért kiárasztja ránk kegyelmét. – Ez a kegyelem a nehézségeken keresztül alázatban tart bennünket (6), hogy közeledjünk, meneküljünk Őhozzá, aki Jézus Krisztusban már eljött hozzánk (8), és akiben Ő majd felemel bennünket (10). –  Ez a kegyelem megerősít, hogy Őneki engedjünk, és ellent álljunk a csábító kísértéseknek, amelyek jól feldobnak, és elfelejtenek elkapni (7).

Ezékiel 45,13–25

324. dicséret

* A teljes igemagyarázat:

ISTEN KEGYELME.

– 1. Milyenek vagyunk?

Isten népe is?

Viszálykodás, irigység, harc, gyilkos indulat mind az önzésből fakad; – mert a magunk erejéből akarunk célt érni, hogy kívánságainkat elérjük, és élvezhessük az életet, ahelyett, hogy kérnénk az Úrtól, és Ő adja azt, ami neki kedves, és nekünk is javunkra lesz (1–3).

– 2. Pedig, akik Isten megváltó, szerető szövetségében vannak, azok nem törhetik meg ezt a szövetséget.

Isten gyermekeinek tudniuk kell, hogy konkrét helyzetekben dönteni kell, és számos ponton nem lehet kiegyezni a világgal, mert az elnyel bennünket, mint a mocsár (4).

– 3. Jó azonban tudni, hogy Isten őrzi az Ő népét, védi velünk kötött szövetségét, féltékeny szeretettel (5).

Ezért kiárasztja ránk kegyelmét.

– Ez a kegyelem a nehézségeken keresztül alázatban tart bennünket (6), hogy közeledjünk, meneküljünk Őhozzá, aki Jézus Krisztusban már eljött hozzánk (8), és akiben Ő majd felemel bennünket (10).

–  Ez a kegyelem megerősít, hogy Őneki engedjünk, és ellent álljunk a csábító kísértéseknek, amelyek jól feldobnak, és elfelejtenek elkapni (7).

–  Ez a kegyelem megmos, megtisztít (8).

– Ez a kegyelem a hit harcának szenvedésére „képesít”, amely egy bulizós, életet élvezni akaró, valójában menekülő korban is mer szomorú lenni. Nem azért, mert szeretünk szenvedni, hanem mert annyi a baj ebben a világban, hogy lelketlen, aki nem tud megszomorodni. Közben az örök élet örömére tekintünk.

MENNYI KONFLIKTUS KÖZÖTT ÉLÜNK. A földi, testi, ördögi „bölcsességünk” termékei ezek (15). –  1. A világban a hivatalok, munkahelyek, vállalatok szigorú, majdnem „diktatórikus rendben” működnek, ahol nyilvános vita kizárt, a „feladatok”, „hatáskörök”, „hatalmi viszonyok” tisztázottak. A „testi bölcsesség” ugyanis csak így tartható kordában, fegyelemmel, értelmes, egyértelmű renddel. – 2. Az egyházban azonban merjük remélni, hogy az újjászületett testvérek közösségében mindez működhet másként. De nem működik. Az igeszakasz kifejezéseivel élve: keserű irigység, viszálykodás, irgalmatlanság tombol közöttünk is (15–17). Mivel azonban az egyházban a „viszonyok nem tisztázottak”; – a krisztusi szeretetre, a szolgálatra, meg Igékre hivatkozva mindenki azt tesz, amit akar. Hirdetjük, de nem éljük a Krisztust. – 3. Nyilván már az első keresztyén nemzedék körében gondot okozott ez a kérdés. Ezért szán Jakab egy egész levelet a problémának… Adventi ima fakad fel szívünkből. Jöjj, Urunk, Jézus Krisztus! Adj megtérést, újjászületést néped körében!

Ezékiel 45,1–12

126. zsoltár

* A teljes igemagyarázat:

MENNYI KONFLIKTUS KÖZÖTT ÉLÜNK.

A földi, testi, ördögi „bölcsességünk” termékei ezek (15).

A gond az, hogy az egyházban is sok a konfliktus.

–  1. A világban a hivatalok, munkahelyek, vállalatok szigorú, majdnem „diktatórikus rendben” működnek, ahol nyilvános vita kizárt, a „feladatok”, „hatáskörök”, „hatalmi viszonyok” tisztázottak.

A „testi bölcsesség” ugyanis csak így tartható kordában, fegyelemmel, értelmes, egyértelmű renddel.

– 2. Az egyházban azonban merjük remélni, hogy az újjászületett testvérek közösségében mindez működhet másként.

De nem működik.

Az igeszakasz kifejezéseivel élve: keserű irigység, viszálykodás, hamis dicsekvés, zűrzavar, békétlenség, részrehajlás, méltánytalanság, tisztátalanság, irgalmatlanság, azaz gonosz tett található, számos formában, közöttünk is (15–17).

Mivel azonban az egyházban a „viszonyok nem tisztázottak”; – a krisztusi szeretetre, a szolgálatra, meg Igékre hivatkozva mindenki azt tesz, amit akar.

Hirdetjük, de nem éljük a Krisztust.

– 3. Nyilván már az első keresztyén nemzedék körében gondot okozott ez a kérdés.

Ezért szán Jakab egy egész levelet a problémának; – miszerint lehetetlen az, hogy a megtért, újjászületett ember és nép életében ne legyen láthatóvá ez az „új”; – hiszen itt nem a földi, testi, ördögi bölcsesség irányít (15); –hanem az Isten Lelke által, maga az Úr Jézus Krisztus, aki „felülről”, a mennyei bölcsesség szabadságával ajándékozott meg bennünket.

– Adventi ima fakad fel szívünkből.

Jöjj, Urunk, Jézus Krisztus!

Adj megtérést, újjászületést néped körében!

– 1. Ibsen „Vadkacsa” című drámája ugyanerről szól. Egy békességben élő családhoz bekopogtat az egykori barát, aki az igazság elkötelezett híve, amolyan „küldetéses megmondó” ember. Megjelenése halálosan feldúlja a család életét. Pedig az illető igazat mondott, igazat szólt, de milyen lélekkel? – 2. Jakab levele megdöbbentő szemléletességgel szól a nyelv bűneiről. A nyelv perzselő tüzeket támaszthat, amely hasonló a gyehenna tüzéhez. Jól vigyázzunk tehát, hogy mit mondunk, miért mondjuk (milyen indítékkal mondjuk), és milyen lélekkel! – 3. Jézus Krisztus hangsúlyozta, hogy egyszer minden hiábavaló szóért számon kér bennünket a mi Urunk (Máté 12,36). Ézsaiás próféta azért könyörög, hogy az Úr bölcs nyelvet adjon neki, amivel erősíthet, bátoríthat másokat (Ézsaiás 50,4). Pál apostol mindezt radikálisabban fogalmazza meg (Efezus 4,29). Ezért könyöröghetünk: Jöjj, Szentlélek Úr Isten, vedd birtokba a szívünket, egész valónkat! Hiszen a szív teljességéből szól a száj (Lukács 6,45).

Ezékiel 44

323. dicséret

* A teljes igemagyarázat:

A BESZÉDÜNKRŐL…

– 1. Ibsen „Vadkacsa” című drámája ugyanarról szól, amiről a mai igeszakasz.

Egy békességben élő családhoz bekopogtat az egykori barát, aki az igazság elkötelezett híve, amolyan „küldetéses megmondó” ember.

Megjelenése halálosan feldúlja a család életét, végül egy kislány öngyilkosságához vezet.

Pedig az illető igazat mondott, igazat szólt, de milyen lélekkel?

– 2. Jakab levele döbbenetes szemléletességgel szól a nyelv bűneiről.

– Jakab hangsúlyozza, hogy legyünk gyorsak a hallásra, és késedelmesek a szólásra, valamint a haragra, amelyből sokszor fakad a szólásunk (1,19–20).

– Igeszakaszunk hosszan tárgyalja a nyelv bűneit, miszerint van egy piciny testrészünk, amely nehezebben szelídíthető meg, mint a vadállatok.

Ez a piciny szerv, mint a hajón a kormányrúd, bármi apró is a hajótesthez képest, annak egészét irányítja.

A nyelv perzselő tüzeket támaszthat, amely hasonló a gyehenna tüzéhez.

– Jól vigyázzunk tehát, hogy mit mondunk, miért mondjuk (milyen indítékkal mondjuk), és milyen lélekkel! (1–12)

– Jakab megemlíti, hogy ugyanabból a forrásból egyszerre nem fakadhat édes és keserű víz.

Lehetetlen tehát, hogy ugyanaz a száj magasztalja az Istent, és ugyanakkor szidja, átkozza az Isten képére teremtett embert (9–12).

– Jakab külön kiemeli, hogy akik tanítókká lesznek, azok jól vigyázzanak, mert súlyosabb ítéletben lesz részük (1).

Nem csupán az elhívott szolgákról van itt szó, hanem azokról a sokakról, akik hirdetett igazságukat, szavaikat minduntalan Isten Igéjével támasztják alá.

– 3. Jézus Krisztus hangsúlyozta, hogy egyszer minden hiábavaló szóért számon kér bennünket a mi Urunk (Máté 12,36).

Csak akkor van esélyünk a szavaink megtisztulását illetően, ha valójában nem mi szólunk, amikor szólunk, hanem az Úr Lelke szól általunk.

Csak ekkor történhet meg, hogy a szavaink nem rombolnak, hanem építenek.

– Ézsaiás próféta azért könyörög, hogy az Úr bölcs nyelvet adjon neki, amivel erősíthet, bátoríthat másokat (Ézsaiás 50,4).

– Pál apostol mindezt radikálisabban fogalmazza meg, amikor így int, szabadon idézve: Semmi rothadt beszéd ki ne jöjjön a szátokon, hanem csak az, ami hasznos, épít, áldássá lesz mások számára (Efezus 4,29).

– 4. Ezért könyöröghetünk: Jöjj, Szentlélek Úr Isten, vedd birtokba a nyelvemet, előtte a szívemet, értelmemet, egész valómat; – hogy jót gondoljak, szóljak és tegyek.

Hiszen a szív teljességéből szól a száj (Lukács 6,45).

Ezért Dávid imádsága mindannyiunk könyörgése: „Tiszta szívet teremts bennem Istenem, és az erős Lelket újítsd meg bennem” (Zsoltárok 51,12).

Jézus Krisztus megváltott bennünket a golgotai kereszten, és ez a megváltás gondolataink, beszédünk, cselekedeteink megtisztulásához vezet.

HIT ÉS CSELEKEDETEK. – 1. Üdvösségünk csakis az Úr ingyen kegyelméből van, ez ajándék; – de az élő hit azonnal látható gyümölcsöt terem, és mint a gyümölcsfa, ott táplál, ahol áll. A termés gyakran lehet gyér, beteges, de az lehetetlen, hogy tápláló gyümölcs nélkül, csak sorvasztó árnyékot vessünk másokra (14; 17–20; 21–26).* – 2. Ne okoljuk a világ összes nyomorúságáért a keresztyénséget, hangoztatva, hogy a keresztyének hirdetik a Jézus Krisztusba vetett hitből következő szeretet cselekedeteinek fontosságát, de mégsem eszerint cselekednek; – na, ezért olyan sok a szegény és elesett ezen a világon! Ez méltatlan vád (15–16) – 3. Urunk, irgalmazz nekünk, hogy nagyobb hittel élhessünk hitelesebb életet; – és irgalmazz a világnak, mert másokon számon kéri azt a szeretetet, amit ő nem is hisz, nem is vall, nem is hirdet, és végképp nem is cselekszik aszerint. Urunk irgalmazz, mert az egymásra mutogatás helyett, közös problémáinkat csakis együtt tudjuk megoldani, a Te irgalmadból, a Te irgalmaddal! (18–19)

Ezékiel 43,13–27

321. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Nem azért teszek „jót”, hogy üdvözüljek, hanem azért, mert üdvözültem (14; 17–20).

Ábrahám és Ráháb példája is ezt igazolja, a hit és cselekedetek ilyen egységét és kapcsolatát (21–26).

Jakab levele szembeállítja egymással az igaz hitet a hamis hittel.

A hamis hit elmélet, halott önmagában, állítja ugyan Isten igazát, jóságát, de ezt az ördögök is hiszik, és mégis joggal rettegnek (19).

Az igaz hit Jézus Krisztus engedelmes követése, élő, gyümölcstermő, cselekvő hit.

A hamis hitből nem lehet megmutatni a cselekedeteket, mert ez a hit meddő, halott; – de az élő hit cselekedeteiből meg lehet mutatni a hitet (18), mint ahogy a jó fa jó gyümölcsöt terem (Máté 7,17).

Jakab egy „feltételezett” másik féllel vitázik, aki az elméleti hit álláspontját védi, érveit ezzel az állásponttal szemben fogalmazza meg Jakab, hangsúlyozva az élő, engedelmes hit gyümölcseinek fontosságát; ószövetségi példákkal (23–25), szemléletes képekkel (26), korabeli példákkal (15–16) és elvi tételekkel alátámasztva (14; 17–19).

AZ IRGALMASSÁGRÓL… – 1. A krisztusi irgalmasság mennyire jelenik meg az életünkben? Mennyire vagyunk krisztusi emberek? (12–13) Ez egy alapkérdés (4–11). Ne a nagy dolgoknál kezdjük a számonkérést. – 2. Mennyire vagyunk irgalmasok egymáshoz a hétköznapokban? – 3. Mennyire vállaljuk fel azt a kockázatot, hogy az irgalmassággal visszaélhetnek? Létezhet-e kemény feltételeket támasztó irgalmasság? – 4. Irgalmasságra van szükség, igen! De először Jézus Krisztus megváltó szeretetére lenne szükség, mert amíg az Ő kegyelme nem járta át a világot, addig az irgalmassággal halálosan visszaélhetnek. Ott kezdődhet valóságos változás ebben a kérdésben is, ahol a sokféleképpen „gazdag”, tehetős, okos, szép is rájön arra, hogy mennyire szegény, bűnös, halandó, és mindenben Isten irgalmára szorul (Máté 5,3). Ez a felismerés odakergeti őt Isten krisztusi kegyelméhez, amely aztán utat nyit a szeretet törvényének betartására a sokféleképpen „szegények” és „elesettek” felé (Máté 5,19), az ő életében is (6–11). – A világon csak ez a megtérő felismerés segíthet!

Ezékiel 43,1–12

318. dicséret

* A teljes igemagyarázat:

AZ IRGALMASSÁGRÓL…

– 1. A Jézus Krisztusban kapott új életünk mennyire látszik rajtunk?

Ő gazdag lévén szegénnyé lett érettünk, hogy mi Őáltala meggazdagodjunk (2Korinthus 8,9).

Mit jelent hitben gazdagnak lenni?

Isten a világ szemében szegényeket és megvetetteket választotta ki (1Korinthus 1,26).

– 2. A keresztyén gyülekezetekben ugyanolyan személyválogatás történik, mint a világban, vagyis a sokféleképpen „gazdagot”, a tehetőst, az okost, a tehetségest, a szépet mindig jobban megbecsülték (2–3; 9).

Így volt ez az egyház történetében mindig, így van ez ma is.

Az egyházban is ugyanúgy folyik a „sztárolás”, mint a világban.

Ahhoz pedig mindig tökéletesen értettünk, hogy a saját magunk kegyességi és egyéb szempontrendszere szerinti „gazdagot” nemcsak kiemeljük, hanem a többiektől elkülönüljünk.

Ez a korabeli gyülekezetben sem volt másként, sajnos!

– 3. De többről van itt szó, mint pusztán szociális kérdésről.

Nem a szegénység összetett problémájáról beszél csupán az Ige.

Nem arról szól, mintha a szegénység önmagában érdem lenne (1–3).

– 4. Tény (5), hogy Isten Jézus Krisztusban nyilatkozott erről is (2Korinthus 8,9), miszerint Ő a világ szemében szegényeket és megvetetteket választotta ki magának (1Korinthus 1,26).

– 5. A szegényekhez való viszonyunk itt egy példa arra nézve, hogy a krisztusi irgalmasság mennyire jelenik meg az életünkben?

Mennyire vagyunk krisztusi emberek? (12–13)

Ez egy alapkérdés (4–11).

Ne a nagy dolgoknál kezdjük a számonkérést.

Mennyire vagyunk irgalmasok egymáshoz a hétköznapokban?

Mennyire vállaljuk fel azt a kockázatot, hogy az irgalmassággal visszaélhetnek?

Létezhet–e határokat meghúzó, kemény feltételeket támasztó irgalmasság?

Azt jelenti az irgalmasság, hogy másokon segítve a magamét és a rám bízottat beáldozom?

Mennyire tudunk különbséget tenni, hogy mi az Úr kegyelméből legfeljebb „krisztusiak” lehetünk, de nem mi vagyunk a Jézus Krisztus?

– 6. Irgalmasságra van szükség, igen!

De először Jézus Krisztus megváltó szeretetére lenne szükség, mert amíg az Ő kegyelme nem járta át a világot, addig az irgalmassággal halálosan visszaélhetnek.

Ott kezdődhet valóságos változás ebben a kérdésben is, ahol a sokféleképpen „gazdag”, tehetős, okos, szép is rájön arra, hogy mennyire szegény, bűnös, halandó, és mindenben Isten irgalmára szorul (Máté 5,3).

Ez a felismerés odakergeti őt Isten krisztusi kegyelméhez, amely aztán utat nyit a szeretet törvényének betartására a sokféleképpen „szegények” és „elesettek” felé (Máté 5,19), az ő életében is (6–11).

– A világon csak ez a megtérő felismerés segíthet!

TÜKRÖT TART ELÉNK AZ IGE! – 1. A tükörbe nézve vegyük sorra az intéseket. – Először hallgatni, hallani, meghallani figyelni a másikra, és csak ritkán szólni, akkor sem haragból és indulatból (19–20). – Aztán szelíden fogadni az Igét, amely egyedül képes megtartani életünket, melynek nyomán mi is megtartjuk az Ige kegyelméből következő útirányt (21–24). – 2. Az Ige tükrébe nézve beláthatjuk, hogy minket nem érdekel a másik, hanem a magunkét szajkózzuk folyton, indulatból, haragból, bosszúból. Nem vagyunk megváltott emberek, mert ez nem látszik az életünkön. – 3. Ennél azonban nagyobb a baj, mert bizony, hamar elfelejtjük, amit az Ige tükrében látunk! Telitalálat a kép, mert tényleg ilyenek vagyunk, hogy mondjuk, hirdetjük az Igét, de az életünkön nyoma sincs annak. – 4. Minden szent, hiteles cselekvés a Jézus Krisztusba vetett hitünkből fakadhat, mint forrásból a tiszta víz. Aki a szabadság tökéletes törvényébe, azaz a feltámadott Jézus Krisztus üres sírjába tekintett, majd látott és hitt (János 20,8), azt boldoggá teszi, hogy Jézus Krisztust követve irgalommal és szeretettel élhet, mindenekelőtt a sajátjai között, ebben a vad világban (25).

Ezékiel 42

316. dicséret

* A teljes igemagyarázat:

TÜKRÖT TART ELÉNK AZ IGE!

– 1. A tükörbe nézve vegyük sorra az intéseket.

– Először hallgatni, hallani, meghallani figyelni a másikra, és csak ritkán szólni, akkor sem haragból és indulatból (19–20).

– Aztán szelíden fogadni az Igét, amely egyedül képes megtartani életünket, mint a vadkacsát a Balaton.

– De a vadkacsa is megtartja mindazt, amit az őt hordozó Balaton kíván tőle; – vagyis mi is megtartjuk az Ige kegyelméből következő útirányt (21–24).

– 2. Az Ige tükrébe nézve beláthatjuk, hogy nem tudunk hallgatni, nem érdekel a másik, hanem a magunkét szajkózzuk folyton, indulatból, haragból, bosszúból.

Nem vagyunk megváltott emberek, mert ez nem látszik az életünkön.

Az Ige „nem hordoz”, hiszen mi sem hordozzuk láthatóan az Igét.

– 3. Ennél azonban nagyobb a baj, mert bizony, hamar elfelejtjük, amit az Ige tükrében látunk!

Telitalálat a kép, mert tényleg ilyenek vagyunk, hogy mondjuk, hirdetjük az Igét, de az életünkön nyoma sincs annak.

Akárcsak a szellemileg beteg ember, mi is azonnal mindent elfelejtünk, amit Isten Igéjének tükrében láttunk.

Az Ige figyelmeztetését elfelejtjük, magunkra sem veszük; – vagy nem nézünk tükörbe, vagy azonnal elfelejtjük a riasztó látványt.

Pedig Isten Igéje sokféleképpen figyelmeztet minket; – akként, ahogy a nagyvárosokban óhatatlanul meglátjuk magunkat a kirakatokban.

Ilyenkor jobb esetben némelyek legalább megrettennek a látványtól: öregek, rondák vagyunk.

De ha meg is rettenünk, azonnal elfelejtjük...

– 4. Minden szent, hiteles cselekvés a Jézus Krisztusba vetett hitünkből fakadhat, mint forrásból a tiszta víz.

Aki a szabadság tökéletes törvényébe, azaz a feltámadott Jézus Krisztus üres sírjába tekintett, majd látott és hitt (János 20,8), azt boldoggá teszi, hogy Jézus Krisztust követve irgalommal és szeretettel élhet, mindenekelőtt a sajátjai között, ebben a vad világban (25).

Ma AZ EGYIK KÜLFÖLDI ISMERŐSÜNK FÉRJE ÖSSZEESETT ÉS MEGHALT. – 1. Kiderült, a gyomrában megpattant egy ütőér, és belülről elvérzett. Harminckilenc éves volt. Két kisgyermekkel maradt egyedül a felesége. – 2. Mivel dicsekedhetünk ebben a világban? (9) Szeretem Csehovot, mert igei tisztasággal búsong az emberi élet múlandósága felett. Ez az egyetlen „normális”, valós, „legitim” tapasztalat ezen a világon. A többi mind színészet, ámítás. Jakab is erről beszél. A szegény és a gazdag, a sikeres és a kudarcos, a buta és az okos egyként lehull, szépsége elvész, elsorvad, mint a mező virága; – a nap pedig felkel még jó ideig, és megy minden tovább nélkülük (11). – 3. A halál ténye teológiai értelemben a bűn zsoldja (12–16), Isten jogos ítélete (15). De ugyanakkor a halál ténye Isten igazságának érvényesítése ebben a világban; – mert a „szegény” méltósága, elégtétele; – és a „gazdag” alázata egyként a halál tényéből következik (9). – 4. Megoldás, vigasz? Itt nincs, embernél ne is reméljük. Ezzel kapcsolatban is egyértelmű a mai Ige: Minden jó és örök adomány, feltámadás, örök élet, új élet csakis Istentől adatik, a Jézus Krisztusban (17–18).

Ezékiel 40,48–41,26

314. dicséret

* A teljes igemagyarázat:

Ma AZ EGYIK KÜLFÖLDI ISMERŐSÜNK FÉRJE ÖSSZEESETT ÉS MEGHALT.

– 1. Kiderült, a gyomrában megpattant egy ütőér, és belülről elvérzett.

Harminckilenc éves volt.

Két kisgyermekkel maradt egyedül a felesége.

A gyermekei a hír után tovább játszottak, és mindössze annyit állapítottak meg, hogy akkor apa nem lesz itt a következő hétvégi grillezésen.

A gyerekeket a temetésre sem viszik el, mert óvni kell a lelküket!?

A meghalt fiatalember szülei igen jómódúak, azonnal az „örökség” kapcsán kezdtek ügyezni, mert vajon mi kerül majd az özvegyen maradt fiatal feleség nevére…

Őrült ez a világ, zavarodott, nyomorult és bűnös...

Farkas József említette az egyik igehirdetésében: Nem kellünk mi senkinek, legfeljebb amink van, az kell...

– 2. Mivel dicsekedhetünk ebben a világban? (9)

Szeretem Csehovot, mert igei tisztasággal búsong az emberi élet múlandósága felett.

Ez az egyetlen „normális”, valós, „legitim” tapasztalat ezen a világon.

A többi mind színészet, ámítás.

Jakab is erről beszél.

A szegény és a gazdag, a sikeres és a kudarcos, a buta és az okos egyként lehull, szépsége elvész, elsorvad, mint a mező virága; – a nap pedig felkel még jó ideig, és megy minden tovább nélkülük (11).

– 3. A halál ténye teológiai értelemben a bűn zsoldja (12–16), Isten jogos ítélete (15).

De ugyanakkor a halál ténye Isten igazságának érvényesítése ebben a világban; – mert a „szegény” méltósága, elégtétele; – és a „gazdag” alázata egyként a halál tényéből következik.

Akit a halál szele megcsapdos, az lejjebb adja, akármilyen „nagy” is ebben a világban (9).

– 4. Megoldás, vigasz?

Itt nincs, embernél ne is reméljük.

Ezzel kapcsolatban is egyértelmű a mai Ige: Minden jó és örök adomány, feltámadás, örök élet, új élet csakis Istentől adatik, a Jézus Krisztusban (17–18).

A földi élet „szórványában” járva, mint Isten gyermekei, A MEGSZENTELŐDÉS, A HIT HARCÁT VÍVJUK (1). – 1. A megszentelődés útja ez. A próbatételek, beleértve minden kísértést is, a hit próbái, amelyek állhatatosságot, egyre hitelesebb cselekvést és egyre tisztább életet eredményeznek a hívő ember életében (2–3). Soha nem leszünk tökéletesek, de erre igyekszünk (Máté 5,48). – 2. A megszentelődés útján nem saját erőnkből járunk. Saját erőnkre, bölcsességünkre, képességeinkre hagyatkozva csúfosan elbukunk. Mindehhez felülről kell elkérni az erőt, az Úrtól, aki gazdagon megajándékoz ezzel az erővel, a kellő időben. Merjük elkérni ezt az erőt, merjünk ráhagyatkozni erre az erőre, és bízzunk az Úr erejében, kételkedés nélkül (4–8). – 3. A megszentelődés harca örömmel ajándékoz meg bennünket.* Nincs nagyobb öröm: győzni a kísértések felett, megállni a próbákban. Mindez alázattal, és nem hívő gőggel megélt öröm, hiszen Isten ereje munkált bennünk. Ezért akik elbuktak, azokat irgalommal segítjük, azokért irgalommal könyörgünk, hiszen mi is ebből a krisztusi irgalomból kaptunk erőt (2).

Ezékiel 40,1–47

313. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

* – 3. A megszentelődés harca örömmel ajándékoz meg bennünket, mert nincs nagyobb ajándék, mint úgy élni a szabadsággal, hogy megtehettem volna, és nem tettem meg; – mert csak a káromra, na meg sokak kárára lett volna, ha élek a szabadságommal.

Nincs nagyobb öröm: győzni a kísértések felett, megállni a próbákban.

Mindez alázattal, és nem hívő gőggel megélt öröm, hiszen Isten ereje munkált bennünk.

Ezért akik elbuktak, azokat irgalommal segítjük, azokért irgalommal könyörgünk, hiszen mi is ebből a krisztusi irgalomból kaptunk erőt (2).

BÁTORÍTSUK EGYMÁST A SZOLGÁLATBAN! – 1. Pál a „fogságban” is jól van (18). Ez önmagában üzenet: A Jézus Krisztusban hívő ember jól van (7–8), hitéért szenvedést is vállal, ha kell, mert a hite bátorítja őt. – 2. A személyes üdvözletekből kiderül, hogy fogságában vele volt több testvére, akik bátorították őt (2–6) az Isten országának hirdetésében (11). Fontos a bátorítás, különösen fontos ez a bátorítás, ha Isten országa építésének szolgálatában állunk. Mennyire bátorítjuk egymást? Mennyire bátorítja a gyülekezet a lelkipásztorát, és fordítva! – 3. Ebből a bátorításból bátor hitvallás fakad! Pál ebben a levélben a Jézus Krisztusba vetett hit „abszolút” voltát, egyetlen és örök érvényét hangsúlyozta (2), és ezt sok gyakorlati és pásztori tanáccsal tette „életessé”. Sokféle elméleti, magasröptű filozófiai és teológiai kérdés felvetődhet, mint akkor Kolosséban, de a válasz, az egyetlen megoldás csakis a megfeszített és feltámadott Jézus Krisztus, aki Isten Fia, Megváltó (Kolossé 2).

Ezékiel 39

85. zsoltár

* A teljes igemagyarázat:

BÁTORÍTSUK EGYMÁST A SZOLGÁLATBAN!

– 1. Pál fogságban írta ezt a levelet (18), a római vagy efezusi fogságában, 62–63 körül.

A személyes köszöntésekből kiderül, hogy körülményei között jól van.

Pál a „fogságban” is jól van.

Ez önmagában üzenet: A Jézus Krisztusban hívő ember jól van (7–8).

A Jézus Krisztusban hívő ember a hitéért szenvedést is vállal, ha kell, mert a hite bátorítja őt.

– 2. A személyes üdvözletekből kiderül, hogy fogságában vele voltak, és bátorították őt az Isten országának hirdetésében (11): Márk, Lukács, Arisztarkhosz, Jusztusz, Démász, Epafrász, a gyülekezet alapítója, Tükhikosz és Onézimosz (7–11), akik elvitték ezt a levelet Kolosséba és a környező gyülekezetekbe, Laodiceába és Hierápoliszba is (13– 16).

Fontos a bátorítás.

Különösen fontos ez a bátorítás, ha Isten országa építésének szolgálatában állunk.

Mennyire bátorítjuk egymást?

Mennyire bátorítja a gyülekezet a lelkipásztorát, és fordítva!

Ezekből a személyes üdvözletekből, a sok értékes és fontos adat mellett az is kiderül, hogy lám, az első keresztyének valóban személyes, testvéri, egymásért imádkozó, egymást igazán szerető, egymásra odafigyelő közösségben éltek (2–6); – még ha térben távolra is szakadtak egymástól.

– 3. Ebből a bátorításból bátor hitvallás fakad!

Pál ebben a levélben a Jézus Krisztusba vetett hit „abszolút” voltát, egyetlen és örök érvényét hangsúlyozta (2), és ezt sok gyakorlati és pásztori tanáccsal tette „életessé”.

„Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” (Zsidókhoz írt levél 13,8).

Sokféle elméleti, magasröptű filozófiai és teológiai kérdés felvetődhet, mint akkor Kolosséban, de a válasz, az egyetlen megoldás csakis a megfeszített és feltámadott Jézus Krisztus, aki Isten Fia, Megváltó (Kolossé 2).

Kolossé a mai Törökország területén állt. Ez a tény is hitvalló bátorságra indít.

AKIK HITBEN JÁRNAK, AZOK AZ ÚR JÉZUS KRISZTUS SZOLGÁI. – 1. Az ilyenek bizonyosak abban, hogy bármilyen helyzetben élnek is most, a „világi ranglétrán”, akkor is örökségük, örök életük van. Innen nézve, pedig más a „látásmód”. Ezért az ilyenek Lélekkel végeznek mindent, a maguk helyén, mint akik az Úrnak, és nem embereknek akarnak tetszeni (23–24). – 2. Az ilyenek nem lázadók, nem újítók, nem vitatkozók, nem forradalmárok és reformerek, hanem a maguk helyén, Isten áldott, boldogan tökéletes rendjében szolgálnak, férjként és feleségként, szülőként és gyermekként, úrként és szolgaként egyaránt (18–22). Hiszen az ilyenek tudják, hogy aki ezzel a renddel hitetlenül visszaél, azt az Úr majd számonkéri (25). – 3. Az ilyenek ugyanakkor nem hallgatnak, ha alapvetően sértik meg mások ezt a rendet (Lukács 19,40), vagyis csendben teszik a dolgukat, nem zizegnek, elégedettek; – de a rájuk bízott Igét hirdetik és élik. Ebben az egyben nem ismernek kompromisszumot, lényegtelen részleteken pedig nem vitatkoznak, mert „szolgaként vagy úrként” egyként az Urat szolgálják, hiszen ezek mulandó, változó állapotok csupán.

Ezékiel 38

310. dicséret

Olyan ez, mint amikor egy beteg, szinte magatehetetlen embert tisztába tesznek, megmosdatnak, FELÖLTÖZTETNEK, mert önmaga erre képtelen. – 1. Pontosan ezt hangsúlyozza az Ige. Öltözzétek fel az új embert, mint Isten választottjai, szentjei és szerettei; – vagyis Isten az, aki felöltöztet bennünket az új, tiszta, „krisztusi ruhába”. Erre mi magunktól nem vagyunk képesek (12).* – 2. Milyen ez a „krisztusi új ruha”, amibe csak Ő öltöztethet át bennünket? Könyörületesen türelmes és alázatos jóság (12), egymást elszenvedő megbocsátás (13), mindent (!) összefogó szeretet és békesség, egy testben, legalább a „testvérek” között (14), valamint Isten Igéjére figyelő, Őt dicsérő, mindenért hálát adó kegyesség (16–17) díszíti ezt a ruhát – 3. Ez a ruha nemcsak külső dísz, hanem ennek a ruhának „tartása” a Jézus Krisztusban újjászületett ember. Fontos a külső ruha is, mert a krisztusi új, látszik, valóságosan díszit. Viszont a külső dísz valóságos új tartalom nélkül hazugság. Az új tartalom, külső látható, tetten érhető megnyilvánulások nélkül képmutatás. A kettő együtt az új ember.

Ezékiel 37

308. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* – Fontosak lennének újra a memoriterek, a „bemagoltan” rögzített anyagok, amelyeket álmunkból felverve is tudunk.

A mai igeszakaszt kívülről szó szerint meg kell tanulni, és meg kellene tanítani a következő generációnak, hogy naponkénti könyörgésünkké lehessen: Urunk, öltöztess át bennünket a krisztusi új ruhába.

Ebben a küzdelmes világban jelen lenni, és az odafennvalókra koncentrálni: KEMÉNY BÖJT. – 1. Nem tudok egyetérteni azzal a „református”, de egyáltalán nem igei gondolattal, hogy a „református” ember lélekben böjtöl.* Az igevers tagjaink „megöldökléséről” beszél, felsorolva minden óemberi tulajdonságot, amikkel annyi nyomorúságot okozunk saját magunknak és másoknak (5–10). – 2. Ahhoz, hogy az odafennvalókra tudjunk koncentrálni a hétköznapok sűrűjében, ahhoz bizony testileg is le kell mondani bizonyos időszakokban dolgokról, ételekről, italokról, szokásokról, élvezetekről... (16). Ez a lemondás megtisztít, hogy aztán amikor annak van az elrendelt ideje, akkor tudjunk örülni is az életnek. – 3. Önmagában nem „lemondás”, hanem bővelkedés és öröm a keresztyénség, de hogy az odafennvalókkal tudjunk törődni, ebben a földi világban, ahhoz szükséges a böjt, a lemondás arról, ami csak erre a földre irányul (5). A krisztusi szabadság ismeri a korlátokat, a korlátok között is megéli a szabadságot, odaát pedig övé lesz az Úrban „minden mindenekben” (11).

Ezékiel 36

306. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Ezt a mondatot nem tudom értelmezni.

AZ ODAFENNVALÓKKAL TÖRŐDJETEK, NE A FÖLDIEKKEL. – 1. Ez nem azt jelenti, hogy „a földi” nem számít, ez a világ nem számít. Hogyan mondhatna ilyet az Isten, aki megteremtette és úgy szerette ezt a világot, hogy eljött közénk, itt szolgált, megváltott, egyszülött Fiát adta ezért a világért (János 3,16). Sőt, minden, ami az evangéliumokban az örök életre mutat, az elsősorban ezért a világért szólal meg, ezt a világot akarja megáldani (Bonhoeffer).* – 2. Az odafennvalókkal törődni azt jelenti, hogy ebben a világban kell teljes valónkkal jelen lenni, élni, szolgálni, örülni és hinni. Amíg megtart bennünket itt az Isten, amíg feladatot ad itt, ebben a földi világban; – addig „csak” az „ittlét” (dasein) a fontos. De ez az „ittlét” csak úgy lehet áldottan fontos, ha ebben az e–világi jelenlétben az odafennvalókra koncentrálunk.** – 3. Tulajdonképpen olyan ez, mint a böjt: hiszen ebben a földi világban élni olyan, mint egy folyamatos, nagyon kemény böjt.

Ezékiel 35

305. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Tehát nem arról van itt szó, hogy valamiféle hívő gőggel legyinteni lehet erre a világra, vagy ki kellene vonulni ebből a világból.

** Ez a koncentrálás, odafennvalókkal való törődés megvalósulhat például a rendszeres kegyességben, és mindabban, ami ezt a földi életet akarja szebbé, boldogabbá, megszenteltebbé tenni.

Az odafennvalókra igyekezni, a mindennapokban a megszentelődés útját jelenti.

Tehát: ebben a világban élünk, „két lábbal” a földön járunk, miközben az odafennvalókra koncentrálunk, állandó kapcsolatba vagyunk a mi Urunkkal, Jézus Krisztussal, hogy ebben a földi világban, az életünkben és mások életében is megjelenjen az odafennvaló Krisztus, Igéje és Lelke által; – nemcsak a templomokban, hanem a munkahelyeken, a konfliktusokban, az élet sűrűjében is.

A krisztusi ember szabadsága valóban MEGSZÜNTET SOKFÉLE FELESLEGES KÖTÖTTSÉGET, amelyek csak terhelik az amúgy sem könnyű emberi életet (20). – 1. Jézus Krisztusban semmiféle pogány előírás, étkezési szabály, ünnepekre vonatkozó előírás nem számít, mint ahogy az ószövetségi törvény részletes rituális előírásai is értelmüket vesztették; – hiszen mindezek betartása az üdvösség szempontjából lényegtelenek (16–19). – 2. Egyébként a modern ember, éppen azért, mert önmagán kívül nem hisz senkiben és semmiben, pontosan ugyanitt vesztegel, amitől az apostol óv. Ma is ezernyi étkezési, életmódbeli szabállyal próbáljuk a magunk „életét” bebiztosítani. Ennek ellenére a végeredmény ugyanaz: öregedés és halál. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne figyeljünk oda önmagunkra, életmódunkra. A szabályok minden tekintetben fontosak, de ezek a lényeget illetően nem segítenek rajtunk. – 3. Az apostol azt hangsúlyozza, hogy nincs önmegváltás, csak Jézus Krisztusban adatik megváltás. Ezért mindent szabad, ami Jézus Krisztushoz közelebb visz bennünket; – semmit sem szabad tenni, ami attól eltávolítana minket.

Ezékiel 34,11–31

304. dicséret

A teljes igemagyarázat:

* A krisztusi ember szabadsága valóban MEGSZÜNTET SOKFÉLE FELESLEGES KÖTÖTTSÉGET, amelyek csak terhelik az amúgy sem könnyű emberi életet (20).

– 1. Jézus Krisztusban semmiféle pogány előírás, étkezési szabály, ünnepekre vonatkozó előírás nem számít, mint ahogy az ószövetségi törvény részletes rituális előírásai is értelmüket vesztették; – hiszen mindezek betartása az üdvösség szempontjából lényegtelenek (16-19).

– 2. Egyébként a modern ember, éppen azért, mert önmagán kívül nem hisz senkiben és semmiben, pontosan ugyanitt vesztegel, amitől az apostol óv.

Hiszen attól függően, hogy melyik szellemi klikkhez tartozunk, ezernyi étkezési, életmódbeli szabállyal próbáljuk a magunk jó közérzetét biztosítani.

Ennek ellenére a végeredmény ugyanaz: öregedés és halál.

Ez persze nem azt jelenti, hogy ne figyeljünk oda önmagunkra, életmódunkra.

A szabályok minden tekintetben fontosak, de ezek önmagukban semmit sem érnek; – a lényeget illetően nem segítenek rajtunk.

– 3. Az apostol azt hangsúlyozza, hogy nincs önmegváltás, csak Jézus Krisztusban adatik megváltás.

Ezért mindent szabad, ami Jézus Krisztushoz közelebb visz bennünket; – semmit sem szabad tenni, ami attól eltávolítana minket.

– 4. Egyébként pedig a keresztyén kegyességet illetően is ugyanezt a nyomorúságot tapasztaljuk: önmegvalósító és önmegváltó kísérletek sorozatát: „Ha nem úgy kegyeskedsz, mint én, illetve az én kegyességi köröm, akkor nem vagy igazi keresztyén”.

Minden ilyen kegyeskedés, amit egyébként mesteri alázatoskodással űzünk, igazából a hitetlenség megnyilvánulási formája, egyházi köntösben.

Kellenek a szabályok, de ne tegyünk fölösleges terheket egymásra, azon túl, amit amúgy is hordoznunk kell ebben a földi életben.

Jézus Krisztus evangéliuma nem terheket rak ránk, hanem megtart, vezet és erőt ad.

Minden, ami ezen felül van, annak valójában semmi értéke és semmi haszna nincs, mert csak öntelt felfuvalkodottsághoz vezet (20–23).

ELENGEDÉS??? – 1. Döbbenetes az a rendszer, amiben élünk. Nem tudom, hogy sírjak, vagy hahotázzak, hogy mindezt meg lehet csinálni. Balekok milliárdjaival van tele ez a „földgolyó”. Elektronikusan utalom a törlesztéseket, a számlákat; – én fizetem az internetet, a gépet, a programot, a folyószámlát, beírom a kódokat, jelszavakat, „okézok”, mentem, kinyomtatom a bizonylatokat… mindezt sokadszor… Aztán már jön is az sms, hogy a saját magam által finanszírozott rendszeren át, a saját magam által elvégzett munkáért a bank a kamatok mellett levonta minden mozdulatom után a kezelési költséget is. Kabaré. Ráadásul még elégedettek is vagyunk, hogy mindezt otthon, kényelmesen elintézhetjük.* – 2. Tovább gondolom… Ez a világ törvénye! Rászedni, beszedni, semmit nem elengedni! Ki engedett el itt bármit is bárkinek? Sérelmeinket is a sírba visszük, hiába mondjuk, kegyesen, hogy megbocsátottunk. Valójában nem így van. – 3. Ebbe belegondolva ragyog fel a keresztre szegezett adóslevél üzenete! Isten Jézus Krisztusban elengedte a kifizethetetlen tartozást. Ez egy egészen más törvény, a kegyelem törvénye. Megszégyenítő és alapjaiban megújító, megváltó örömhír ez (15).

Ezékiel 34,1–10

303. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Ha késünk egy utalással, azonnal következményei vannak.

Ha nem fizetünk, földönfutók lehetünk.

Na de, ezt vállaltuk.

A szerződések a nagyobb fél részéről egyoldalúan módosíthatók.

AZ EGYETLEN ÉRTELMES KÜZDELEM. – 1. Pál azért küzd, hogy a kolosséi gyülekezet tagjai, akik közül sokakat nem ismer személyesen (1), befogadják az Úr Jézus Krisztus ismeretének teljes gazdagságát (2). Hiszen az élet maradandó kincse, értelme, rendje, „tartása”, öröme egyedül az Úr. Pál nem azért küzd, hogy őt szeressék, de mégis fontos, hogy szeressék őt, mert őrajta keresztül az Urat ismerhetik meg mások, Kolosséban is (3; 5–7). – 2. Isten emberi eszközöket felhasználva küzd értünk, mert az élő Krisztusba vetett hit mindig emberi eszközökön keresztül érkezik meg hozzánk. Ezért nem mindegy, kik között mozgunk, kikre hallgatunk, kik hatnak ránk, kiket szeretünk. Az egyházon belül sem mindegy ez. Vigyázzunk, nem feltétlenül a hangadók azok, akik egyben mértékadók is lehetnek. „Nehogy valaki megtévesztő szavakkal félrevezessen titeket!” (4) – 3. Isten nem mindig „egyházi” embereken keresztül küzd értünk. Vannak olyan helyzetek, amikor nem biztos, hogy egyházi ember az, aki elvezethet bennünket a Krisztus teljességéhez, illetve erősíthet meg minket az élő hitben.*

Ezékiel 33,21–33

301. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* – Egyik barátom így fogalmazott: „Amikor „egyházmérgezésem” van, akkor egy barát, egy jó film, egy könyv, egy festmény közelebb visz az Igéhez, mint a megszokott egyházi keretek.

Ez a „kitérő” azonban csak azért adatik, hogy még nagyobb odaadással tudjam újra szeretni Krisztus ügyét és az Ő látható egyházát.”

– Isten hívő népének tagjaiként, bármiért küzdenénk is, valójában az Ő ügyét szolgáljuk, hiszen Ő már küzdött értünk, és megnyerte a csatát.

Mindegy egyéb küzdelmem hiábavaló „agónia” (ez szerepel az eredeti szövegben), Őnélküle!

Adventben tartsunk bűnbánatot, kikért, mikért küzdünk?

AZ ISTEN ÁLTAL ELHÍVOTT EMBER SZOLGÁLATA. – 1. Ez a szolgálat Isten Igéjének, Jézus Krisztus evangéliumának szolgálata, amely eddig rejtve volt, most pedig egyértelművé, világossá, érthetővé lett. Az örömhír lényege, hogy az eljövendő dicsőség reménysége Jézus Krisztusban beragyogja földi életünket is. Ez az evangélium mindig az ember javát munkálja (28). Tehát Isten szolgája, valamint az egyház munkája csakis az emberek örömére és reménységére lehet jelen ebben a világban (25–27). – 2. Ez a szolgálat megbízatáson alapul (25), örömmel végzett szolgálat, amely szenvedéseket is vállal (24), miközben mindenkinek tudtul adja az evangéliumot (27), egyszerre tanít, int, bíztat (28). – 3. Ez a szolgálat az eredményt az Úrra bízza, mert a szolga csak fáradozik, küzd, erőlködik, mindent megtesz, ami tőle telik; – miközben megtapasztalja a csodát, hogy Isten ereje hatalmasan működik szolgálatában, emberi erőlködéseiben; – és az Ő akarata szerint megáldja azt (29).

Ezékiel 33,1–20

296. dicséret