ISTEN MEGÁLDOTTA AZ EMBERT. – 1. Isten áldása azt jelenti, hogy Isten megteremtette az embert, mégpedig saját képmására alkotta, ami annyit tesz, hogy az ember Isten küldötte, eszköze, képviselője ebben a világban (26). – 2. Isten áldása azt jelenti, hogy Isten „uralkodásra” teremtette az embert (26). Az uralkodás azonban a Biblia szóhasználatában mindig felelős, Isten által számon kért szolgálatot jelent; – felelős őrzését, szent szolgálatát, bizonyos esetekben „felhasználását” annak, amit Isten az emberre bízott (28–30). – 3. Isten áldása azt jelenti, hogy az embert férfivá és nővé teremtette, és valóban a férfi és a nő kapcsolata az Istentől rendelt mederben a legnagyobb áldás, amely további áldások forrása (27–28). – 4. Isten áldása azt jelenti, hogy nekünk adta a nyugalom napját, hogy Őrá figyeljünk, Őrá hagyatkozzunk, mindent Őtőle várjunk, hogy aztán az Ő színe előtt élhessünk a hétköznapokban is. – 5. Isten legfőbb áldása a karácsonykor született Jézus Krisztus, aki a hetedik nap előestéjén meghalt, a hetedik napon sírban pihent, és a hét első napján feltámadott, hogy Isten áldásának teljessége a miénk lehessen örökre.

Máté 2,1–12

320. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Ha ezt rendet „felrúgjuk”, minden összekeveredik, és sorvadva nélkülözzük az áldást