Jeruzsálemről szól a példázat, akit magára hagyott, „vérében fekvő” csecsemőként szemléltet az Ige (1-7). Isten azonban könyörült rajta, megszánta, magához vette, felöltöztette a szép gyermeket (8-14). Ez a gyermek azonban, szépségében elbizakodott és sokféle…

A szőlőtőkét értékessé a termése teszi, egyébként a tűzre való. Isten nemes szőlőtőkét hozott ki Egyiptomból és elültette azt Kánaán földjén (80. zsoltár). Jaj azonban a szőlőnek, ha nem terem, mert másra nem jó: a terméketlen szőlővesszőt lemetszik, a venyigét…

Kiirtásra valók vagyunk! A tegnap már hallott diagnózis, most még hangsúlyosabb. Ha Isten ítéletet tart, csak a saját igaz voltunk menthet meg bennünket (12-20).* A prófécia Jeruzsálem pusztulására vonatkozik. Félre ne értsük a fejezet záró verseit (21-23). Itt arról van szó,…

Az ember mindig bálványoz valamit, vagy valakit. Ezek a bálványok önmagukban lehetnek fontosak, de ha az élő Isten első helyét elfoglalják az életünkben, akkor minden felborul, mert többé nem az Úr, hanem valami, valaki más irányít bennünket. Minden bálvány, ha nem az Isten az…

A fal véd. Isten népe védelemre szorul, hiszen kiszolgáltatott ebben a világban. Ez a kiszolgáltatottság Isten szolgálatával együtt jár, de Isten, az áldott szolgálat érdekében mindig ad védelmet, amikor arra szükség van, Ő soha nem engedi el végképp népét. A…

Az engedetlenség hontalanná tesz, sehol sem lesz jó, céltalanul, batyuval a vállunkon lődörgünk, mint a csavargó és a vándor, még akkor is, ha nagyon fontosnak tettetjük magunkat. Az élő Istennek való engedetlenség, a szabadság „igézetében” élve is foglyokká, önmagunkat…

Az emberi bűn egyik megnyilvánulási formája az, hogy áltatja magát, nem néz szembe saját hibáival, mindig másokat okol, magát különbnek tartva. Így volt ez akkor is, hiszen akiket Kr. e. 597-ben nem hurcoltak el Babilonba, hanem otthagytak a már Babilontól függő városban, azok…