JÉZUS MEGGYÓGYÍTJA PÉTER ANYÓSÁT.

– 1. Péternek volt családja, és Jézus követése után sem hagyta el a családját. Jézus Krisztusba vetett hitünk elsősorban a családunkban lesz áldássá, mert nemcsak mi, mások is gyógyulnak Jézus által a családunkban. Péter legfontosabb szolgálata az volt, hogy az őt elhívó Jézust elvitte a saját házába, a saját családtagjai közé is. Először Isten mindig a családtagjainkat bízta ránk. A családban való szolgálat a legfontosabb és a legnehezebb. Nekünk nem megy ez sem, csak ha Jézus Krisztust visszük magunkkal.

– 2. Péter családjára ráfér a látogatás, mert Péter anyósa beteg. Minden családban van beteg. Péter anyósa annyira beteg, hogy fekszik, a láz ledöntötte a lábáról. Aki igazán lázas, az olyan gyenge lesz, hogy fel sem tud kelni, csak fekszik tehetetlenül. A láz mindig annak a jele, hogy valami fontos nincs rendben a szervezetünkben. Igen, a világ attól ilyen lázas, ilyen lázasan tevékenykedő, mert nagyon beteg; a „szervezetében” valami nagy baj van, és az hamarosan „ledöntheti a világot a lábáról, mint a láz a beteget.

– 3. Jézus Krisztus érintése meggyógyította Péter anyósát. A gyógyulás azonnali: az asszonyt rögtön elhagyta a láz, felkelt és szolgált. A gyógyulás után örömmel tesszük a dolgunkat, a magunk helyén, mégpedig úgy, mintha Jézusnak szolgálnánk: örömmel, hálával, Isten dicsőségére, a mieink és sokak javára. A gyógyulás hirdeti, hogy Jézus valóban az Isten erejével szól és cselekszik. A gyógyulás azonban csak jel: Jézus Krisztus érintése, magához ölelő szeretete nemcsak a testet, hanem a lelket, az egész életet meggyógyítja; mégpedig az üdvösségre. Akkor is miénk a gyógyulás, ha a testben már nincs gyógyulás, akkor is, ha a betegágyból már nem kelünk fel; az Úr kezéből nem esünk ki. Lám, Jézus mennyire megbecsülte az asszonyokat is.

1Mózes 24,28–67

Szerző: refdunantul  2020.05.25. 04:00

JÉZUS MEGGYÓGYÍT EGY LEPRÁST.

– 1. Minden betegség „leprássá” tesz, abban az értelemben, hogy a betegség kizár az emberek közösségéből, akárcsak abban az időben a leprásokat. Bárki voltál addig, egyszerre csak így neveznek: a beteg neve, kórelőzményei, zárójelentése. Susmognak, beteg vagy… Rákérdeznek, mi a bajod. Ugyanakkor egyre inkább leírnak. Akin elhatalmasodik a betegség, az nem tud dolgozni, pénzt keresni, megélni, miközben a betegség is rengeteg pénzbe kerül. A betegség teljesen tönkretehet minden addigit… A beteget ápolni kell, teherré lesz. A beteget a szeme előtt sajnálgatják, de igazából alig valakiket érdekel a beteg sorsa (1).

– 2. A betegséget Isten felhasználja gyermekei életében. A betegség alázatossá tesz, megtanít igazán leborulni Isten előtt, megtanít imádni, imádkozni, és mindent elengedve, csak az Úr kegyelmébe és erejébe kapaszkodni. A betegség rádöbbent arra, hogy mennyi nyomorúságunk van, a testi betegségen túl; mennyi tisztátalanság szennye rakódott az életünkre, amit az „egészséges rohanásban és tülekedésben” észre sem vettünk. A betegség megtanít az Úr akaratára hagyatkozni (2).

– 3. A betegség gyógyításában áldott eszközök az orvosok. Uram, adj hívő orvosokat nekünk a nyomorúságban, akik az Úr Jézus Krisztus kinyújtott kezei felénk. Egy ponton túl már semmi más nem számít, csak az Ő megváltó szeretetének érintése, aki magához ölel, az üdvösségre. Ez az igazi gyógyulás. Jézus Krisztus akarja ezt a gyógyulást (3).

– 4. Amíg még „ide” gyógyulhatunk meg, addig még érvényesek a földi szabályok, törvények, a „rend” kedvéért; akármilyen töredékesek is azok. Jézus a gyógyult embert elküldi a paphoz, aki a törvény szerint megállapítja a tisztulását, majd a gyógyult embernek be kell mutatni az előírt hálaáldozatot, a mózesi törvény szerint (4). Mások számára is „bizonyság” ez: Isten gyógyító hatalmáról. Bizonyosságunk van arra nézve, hogy a töredékest felváltja az emberi értelemmel felfoghatatlanul tökéletes (1Korinthus 13,10).

1Mózes 24,1–27

Szerző: refdunantul  2020.05.24. 04:00

KIRE, MIRE ALAPOZOL?

– 1. Az életviharok olyan próbatételek, amelyek kiderítik, hogy életünk háza milyen alapokon áll (25–27). Az alap nem látszik, mert a földben van, de biztos alap nélkül ingataggá lesz a ház. Biztos alap nélkül, „fövenyre” építve, lehet bármilyen látványos az, ami testi szemekkel látszik, a viharban összedől és teljesen elpusztul, vagyis nem lehet újjáépíteni többé. Persze, nem mindegy, hogy miből készült az alap, milyen mélyre hatol le az alap. Mire, kire alapozunk? A vasbeton alap is megrendülhet egy földrengés ereje által, és ledőlhetnek toronyházak. Jézus Krisztus azonban kőszikla alapot említ, olyan fundamentumot, amelyet nem emberkéz készített. Ez az alap túlmutat az emberen, ez az alap az Isten által készített alap: maga Jézus Krisztus. Más alapot senki sem vethet… (1Korinthus 3,11)

– 2. Ezek szerint a Jézust követő, Őbenne bízó ember nem omolhat össze? A hívő ember is ember: teste, lelke, idegrendszere van; és bizony összeomolhat... De a hívő ember életének alapja akkor is örök, és a feltámadott Úr összeomlott életünket is kezében tartja, azaz nem engedi életünket teljesen elpusztulni: Ő nem enged elveszni (27). Ugyanakkor Jézus Krisztus hatalma elvégzi azt is, hogy Őrá alapozva ne rendüljünk meg felettébb (Zsoltárok 62,3), és erőnk az Ő erejével megáldva megújulhasson, amíg csak „itt” élünk (Ézsaiás 40,30–31).

– 3. Aki Jézus Krisztus szavát hallja és cselekszi, az hasonló a kősziklára építkező emberhez (24). Pontosabban értjük Jézus szavát, ha megfordítjuk a gondolatot: akinek Jézus Krisztus a kősziklája, az hallja és éli is az Isten szavát. Az ilyen ember, minden tökéletlensége ellenére is, Jézust követő ember. A „garancia” Jézus Krisztusnál van!

1Mózes 23

Szerző: refdunantul  2020.05.23. 04:00

A HAMIS PRÓFÉTÁK

– 1. Ki a hamis próféta? Nemcsak az, aki isteni tekintélyt igényel magának, hanem az is, aki bármely önös érdekért, pénzért, hírnévért, hatalomért szól és cselekszik; mégpedig képmutató és hazug módon teszi ezt. A hamis próféta, az érdekeinek megfelelően „láttat”. Semmi sem drága és szent a hamis prófétának, mindenkit és mindent beszennyez, hogy célját elérje. Az ilyen a saját önző ügyében Istenre is hivatkozik. Ezért nevezi ezeket Jézus báránybőrbe bújt farkasoknak. Hamis próféta minden provokátor, önhitt és öncélú bajkeverő, zavarkeltő (15).

– 2. A próféta mércéje a hitelessége. Isten szólhat általunk; sőt, éppen ez a prófétaság lényege: az Isten által eszközzé tett ember csodája és kegyelmi állapota, de ezért a tekintély, a dicséret és a tisztelet csakis a prófétát elhívó Istent illeti meg (15). Az Isten által küldött, igaz próféta élete, minden nyomorúsága ellenére is olyan gyümölcsöt terem, amely másokat is táplál. Az igaz próféta szava bátorít és gyógyít, még a határozott prófétai intésben is. Az igaz próféta cselekvése Istent dicsérve segít ott, ahol éppen jelen van; adott helyzetben úgy is, hogy nem rombol, nem bánt, nem okoz kárt. A próféta soha nem köt hűtlen kompromisszumot, de a küldő Úrhoz kapcsolódó hűség nem egyenlő a durvasággal, az agresszivitással, a tapintatlansággal. Ha valaki ilyen, az pontosan a hamis prófétaság jele. A jó fa jó gyümölcsöt terem (16–20). Az igaz prófétában kiformálódik a Krisztus (Galata 4,19).

– 3. A hamis prófétákat számonkéri az Úr! Lesz ítélete a gonosztevőknek. Nem a cselekedetek üdvözítenek, de az üdvösségnek jele a konkrét, látható, ehető, tápláló gyümölcs; mint ahogy a fügefán is mindig van gyümölcs, akkor is, ha nincs tele a fa gyümölccsel, mint fügeéréskor. Urunk, őrizz meg minket a hamis prófétáktól! (21–23)

1Mózes 22

Szerző: refdunantul  2020.05.22. 04:00

JÉZUS KÖVETÉSE A SZOROS KAPUN ÁT A TÁGAS TÉRRE.

– 1. A szoros kapun áthaladva le kell hajolni, magamat megalázva. A szoros kapu előtt lassítani kell, ott kapaszkodni kell, ott el kell hagyni minden önhittséget, magabiztosságot, mert csúnyán megüthetjük magunkat. A szoros kapun nem lehet sok poggyászt átvinni: le kell tenni minden felesleges terhet, amivel tele van a kezünk, a szívünk, az életünk. Az Úr hitben történő szelektálásra hív. A szoros kapu mögött keskeny az út, de biztos az irány. Ezen az úton csak engedelmesen, óvatosan, lassan, egymás mögött, rendben, „követésben” lehet haladni; bízva abban, „Aki” legelöl jár és bizton vezet előre, „kifelé”, „hazafelé”.

– 2. A szoros kaput és a keskeny utat kevesen találják meg. Az a vonzó, ami széles, tágas; az az izgalmas, ahol sokan vannak. Mi a számok bűvöletében élünk. Mi is arra vágyunk, hogy sokan legyünk, és akkor a számok majd igazolják a létjogosultságunkat. Márpedig a sokaság, Jézus kijelentése szerint, a tágas kapun és a széles úton jár, ami a kárhozatba visz. Sokan arra vágyunk, hogy „széles, tágas, élvezetes” legyen ez az élet, miközben nem látjuk be, hogy szűk barlangban lakunk, ahol éppen találtunk egy nagyobb „termet”, ami bármikor megtelhet vízzel, és mielőbb menekülni kellene kifelé azon a szűk kijáraton, amit csak a szakavatott barlangász ismer.

– 3. A szoros kapu és a keskeny út az életre visz. A szoros kapu és a keskeny út mögött az örök élet mennyei tágassága vár, mint amikor a szűk barlangjáratból kiérünk végre a szabadba. Olyan szoros ez a kapu és olyan keskeny ez az út, hogy egyetlen „Valaki” haladt rajta igazán és hitelesen: a mi Urunk, Jézus Krisztus. Mindenben Őt követve, mi is megérkezünk az életre. Isten az élet Istene, Jézus Krisztus által. Ő az egyetlen „barlangász”, aki ismeri a „kifelé” vezető utat. Ha összevissza magyarázunk, okoskodunk, önkényeskedünk, ficánkolunk, akkor elveszünk.

1Mózes 21

Szerző: refdunantul  2020.05.21. 04:00

ÍTÉLKEZÉSÜNKRŐL

– 1. Az ítéletre szükség van. Az ítélet nem más, mint egy érvényben lévő rend keretei között megkülönböztetni egymástól a dolgokat, majd ez alapján egyértelműen dönteni és cselekedni. Természetesen, az emberi bűn és gonosz határtalansága miatt mindig szükség van törvényekre, valamiféle rendre, mert egyébként a káosz halálra emészt bennünket.

– 2. Amikor Jézus óv bennünket az ítélettől, akkor emberi gyarlóságunkra mutat rá. Szedjük ezeket csokorba!

Mi nem az isteni, örökkévaló rend alapján mérlegelünk és ítélünk, hanem a saját magunk érdekei szerint létrehozott törvények alapján. Ha változik az uralkodó érdekcsoport összetétele, változnak a törvények is.

Az ember csak gyarló ítéletet hozhat.

Az emberi ítélet mindig a másikban látja meg a rosszat, „a szálkát” (3); miközben az ő életében ugyanaz a bűn „gerenda” nagyságú; de az nem számít (4).

Gyakran azt ítéljük meg a másikban, amire rejtetten mi magunk is vágyakozunk, de amit soha nem mertük megtenni. Ezért ítéletünkben nem a tisztaság isteni rendje ragyog fel, hanem amögött pusztán emberi irigység bűzlik. Így valójában egyik is, meg a másik is ítéletre méltó.

Sokszor paragrafusok közé bújtatva képviseljük a saját önző érdekeinket, miközben azt láttatjuk, hogy mi csakis a rend és a törvény őrei vagyunk.

Mi mindent megmagyarázhat a jogászkodó kreativitás, törvényértelmezés.

Aki azonnal a törvénnyel jön, meg ügyvéddel, az értelmes és testvéri egyeztetés helyett, az mindent elmond magáról.

Az emberi ítélkezés halálos gyarlósága az is, hogy aki az ítélet bántó mértékével közeledett a másikhoz, az adott helyzetben máris visszakapja ezt a mértéket, mert az emberi ítélkezés leggyarlóbb természete az, hogy alkalmas pillanatban többszörösen visszakapjuk azt, amit mi okoztunk a másiknak. Itt a számlát mindenért benyújtják, a bosszú nem marad el, ha erre lehetőség nyílik (2).

– 3. Az ítélkezés lelketlen képmutatása helyett a mi Urunk Jézus Krisztus minket, mint a másik felett örökké ítélkezőket, saját bűneink megvallására hív (4–5). Mielőtt kibeszéled, véleményezed, megalázod, megrágalmazod, elítéled a másikat, először te magad borulj le az Úr színe előtt, hogy az Ő világosságában ráébredj, mekkora a te bűnöd és nyomorúságod, amelyért csak büntetést, halált és kárhozatot érdemelnél. Bizony, minél nagyobb „kirakat-hívők” vagyunk, annál kevésbé vagyunk képesek erre; viszont annál inkább ülünk az Úr Isten székébe, és még az üdvösség és kárhozat kérdésében is mi hoznánk határozatot.

– 4. Áldott legyen az Isten, hogy Ő nem olyan mértékkel mért nekünk, amilyennel mi mértünk másoknak (2). Ez a kegyelem. Aki előtt felragyogott a kegyelem, az csak irgalommal járhat ebben a világban. Az ilyen ember nem dobja az evangélium gyöngyeit a sárba, „disznók” elé (6), vagyis nem szól olyan helyen, ahol gyalázatos gúny tárgya lehet Jézus Krisztus ügye. De az ilyen ember mégis határozottan képviseli az isteni rendet „itt”, noha soha nem ül az Isten helyébe, mert a végleges szót csakis az Úr mondhatja ki. Az Isten hozhat egyedül igaz ítéletet, akinek az ítélete – Jézus Krisztusban – kegyelmes ítélet. De aki tényleg kegyelmet nyert, azt újjászüli ez a kegyelem!

1Mózes 20

Szerző: refdunantul  2020.05.20. 04:00

GOND, GONDOSKODÁS, AGGÓDÁS

– 1. Az emberlét része a gond, annak minden fajtája. Heidegger, a neves filozófus írja, hogy az ember élete halál-felé tartó lét, ezért életének része a gond, a szorongás. Mi lesz velünk, mi lesz a szeretteinkkel; mit hoz a holnap, mit hoz a közeli és a távoli jövő? Mi lesz velünk, ha már nem leszünk? Megélünk, meddig élünk, élünk? (25)

– 2. A gond nem hitetlenségből fakad, hanem éppen ellenkezőleg: a felelős élet gondoskodó élet, ezért felvállalja a gondokat; másokért is. Aki túlzottan nyugodt, és nem vállalja fel a gondokat, az hitetlen és felelőtlen. Jézus tudja, hogy az emberlét része a gond. Nem is erről beszél, amikor arra inti tanítványait, hogy ne aggodalmaskodjanak (25).

– 3. Az aggodalom ugyanis abból fakad, amikor mulandó földi „kincseink” uralkodnak felettünk, és nem az Úr hatalma. Az aggodalom csak az e-világi javakra koncentrál: meg tudom-e szerezni, meg tudom-e tartani? Továbbá: az aggodalom nyomorúsága az, amikor a gondjainkba beleveszünk, és nem tudjuk azokat letenni az Úr gondviselő, életet megtartó, üdvösséget ajándékozó kezébe. Ezért a gondjaink halálra gyötörnek bennünket. Az aggodalmaskodó ember a mindenhatóságában gondviselő és megváltó Isten helyére akarna ülni. Az ember azonban nem mindenható, ezért az aggodalom lesz úrrá rajtunk, amely megöl. „Minden megcsal, amiben bíztam, miközben nem bíztam abban az egyben, aki nem csal meg.” (Ravasz László)

– 5. Jézus arra biztat, hogy gondoskodjál, vállald a gondokat, de ne vessz bele azokba, vagyis ne aggodalmaskodj, hanem gondjaiddal együtt hagyatkozz az Úrra, az Ő megtartó erejére, kegyelmes igazságára! Jézus nemcsak biztat erre, hanem országának polgárait megajándékozza az „Őrá hagyatkozás” csodájával (33). Olyan ez, mint a madarak repte, a virágok pompázása (28–29). Ezek is teszik a „dolgukat”, „gondoskodnak”, de nem aggodalmaskodnak. Olyan az Úrra hagyatkozás csodája, mint amikor repülőre ülünk. Minden perc kegyelem itt (is)! Gondosan előkészítettük az utat, de hiába aggodalmaskodunk a többin… Az Úr mindent jól cselekszik! (27)

1Mózes 19

Szerző: refdunantul  2020.05.19. 04:00

ISTEN ÉS MAMMON

– 1. A mammon: vagyon, tulajdon, gazdagság. Ravasz László szerint a mammon „miniatűr mindenhatóság”. Amíg Isten uralma alá nem kerültünk, a mammon ural bennünket. Addig az ember mindenáron meg akarja szerezni a mammont, aztán meg akarja tartani, és még többet akar belőle. A mammon olyan, mint egy kábítószer: ha megszoktuk, nem tudunk létezni nélküle, és mindenre képesek vagyunk, hogy megszerezzük azt. Ezzel azonban az ember halálos örvényekbe keveredik, amelyek elnyelik. A mammon: a földi kincs (19–20) és minden, ami ehhez kapcsolódik: hírnév, nő, csalás, jószág, test, világ.

– 2. Rettenetes dolgok történnek a földi kincsek körül. Ne a világ maffiahálózatára gondoljunk, hanem saját konfliktusainkra, mögötte saját álkincseink önző védelmére. A „Lear király” foglalkozik ezzel a kérdéssel. Meddig mehet el az emberi aljasság, saját „kincseinek”, „igazságainak” markolászásában? Hogy vagyunk ezzel mi, az egyházban?

– 3. Pedig a földi kincs mulandó: az idő megemészti, a tolvaj ellopja. Ez persze így közhely. De Jézus ajkáról elhangozva isteni kijelentés. Egyébként pedig azonnal megértjük e kijelentés igazságát, amikor betegek leszünk és a halál árnyékának völgyében járunk. Akik akkor sem adnak ennek a kijelentésnek igazat, azokról mi inkább most hallgassunk. 

– 4. Mindenünk, amink „itt” van: az Istené. Továbbadásra kaptuk. Mindenünket egyszer el kell engedni, vissza kell adni örök Gazdájának. Nekünk pedig el kell számolnunk azzal. Nincs alku! Senki sem szolgálhat két úrnak (24). Ezek közül csak az Isten az Úr. De akinek nem az élő Isten az Ura, azt könyörtelenül legyőzi ez a másik úr. Ahol a kincsünk, ott a szívünk (21). Ha a mammonnak szolgálunk, akkor az tölti ki az életünket, kiszorít onnan minden mást, mint a víz a medencéből a levegőt, mint a sötétség kiszorítja a világosságot az alagútból. Így kialszik belőlünk a test lámpása, a „lélek szeme”, a lelki látás, az Isten Lelke által élesített látás (22–23).

– 5. Életünknek része a földi javakkal való sáfárkodás. Meg kell élnünk! Nem ez a probléma. A döntő kérdés az, hogy hol a szívünk, vagyis a döntő helyzetekben kihez, mihez ragaszkodunk (24). Áldott legyen az Isten, hogy Ő ragaszkodik hozzánk, és Ő nem enged beleveszni bennünket a halálos örvényekbe. Ő megtart, megvált, megszabadít, megadja a mindennapit, az „elég” lelkületét. Az Úr adhat bővelkedést is egy időre, de soha nem engedi, hogy bedaráljon minket a mammon gépezete!

1Mózes 18

Szerző: refdunantul  2020.05.18. 04:00

AZ IMÁDSÁGRÓL…

– 1. Jézus nem azt mondja, hogy a nyilvános imádság képmutatás. Az öncélúan magamutogató, farizeusi kirakat-kegyesség a képmutató. Az ember nyomorúságos természetének része a képmutatás, amely csak a „kirakatra” ügyel, ami „haszonnal kecsegteti az üzletet”, de arra már nem figyel, ami a „raktárban” van. A nyilvános imádság fontos és szükséges: mert hitvallásunk része, nem szégyellve hitünket, kegyességünket (5).

– 2. A nyilvános imádság egyik fajtája a közös imádság. Közösen, hangosan azért imádkozunk, hogy együtt, egymás hite által épülve álljunk meg az Úr előtt. Ezt „szűk”, testvéri szeretet-közösségben gyakorolhatjuk. Ez egy szent értelemben intim közösség. Nem mindenkor, nem mindenhol, nem mindenkivel közösségben kapjuk a közös imádság lehetőségét. Senkit nem kényszeríthetünk erre. Mi magunk sem mindig vagyunk alkalmasak erre. Sok erőt, bátorítást adhat a közös imádság. Áldott az a család, boldog az a házasság, ahol ezt gyakorolhatják.

– 3. Jézus arra is figyelmeztet, hogy az imádság ne legyen „bőbeszédű” (7), hiszen tudja a mi Urunk, mire van szükségünk (8). Mi sokszor nem tudjuk. Vágyaink többnyire nem a mi javunkat szolgálják. Az imádság ne legyen bőbeszédű, egy harsogó világban különösképpen ne legyen az, mert az imádság mindig Isten beszédének, Igéjének befogadására készít fel.

– 4. Vannak olyan „imatémák”, amelyeket senkivel sem oszthatunk meg, mert azok csakis az Úrra tartoznak. A „belső szoba” csendjében elmondott imádságok mindig a legszentebbek (6), a leghitelesebbek, ahol az ember „kiöntheti szívét” (Jeremiás siralmai 2,19), megszabadulhat terheitől, megtisztulhat, és olyan üres edénnyé lehet, amit az Úr Lelke tölt meg az Isten országának kincseivel.

1Mózes 17

Szerző: refdunantul  2020.05.17. 04:00

FELTÉTLENÜL KELL LÁTSZANI?

– 1. Minket, akik rendszeres kegyességi életet élünk, így ez életünk legfontosabb, éltető ritmusa, folyton kísért az, hogy ebben látszódjunk, ebben legyenek „sikereink”, vagyis ezt vegyék észre mások, és kellőképpen értékeljék. Bizony értékeljük is egymást ezen a területen, ami csak gerjeszti ezt a kísértést: „az komoly, hívő ember, a másik meg még csak úton van”. Ilyet is hallottam már, valakire utalva: „annak a hite csak ezüst, még nem arany”. Persze ugyanez felekezetek között is „működik”, el egészen odáig, hogy egyik felekezet a másik kegyességét nemcsak minősíti, hanem akár le is hitetlenezi a másikat.

– 2. Jézus Krisztus kijelentése sokkal többről szól, mint pusztán a magamutogató, öncélú, kirakatkegyesség és látszatkeresztyénség kritikájáról. Arról is persze! Amikor egymás előtt illendően viselkedünk, de mi van odahaza? Amikor kürtöltetünk magunk előtt, akár adományokat gyűjtve is. Vannak olyan tragédiák, amelyek után szinte versenyezünk az adományosztásban, a segítségben, annak hírül adásában. Tudjuk, hogy ez a világ csak így működik. Urunk nem is akar bennünket kivenni a világból, de megőriz bennünket abban a gonosztól (János 17,15), annak kísértéseitől, hogy mindenkor tudjuk, hol a határ. Ma mindenki úgy gondolja, legalábbis a kegyesek közül – Isten Igéjére hivatkozva – mindenki azt gondolja, hogy ő jót tesz, ő csak ad, neki igaza van. Ezért a kürtöltető világ hangzavarába mi is beállunk a saját kürtjeinkkel. Jézus int: Vigyázzatok!

– 3. A mi Urunk azonban ennél sokkal többet hangsúlyoz itt. Isten ismer, lát, tud rólunk, szeret, megváltott, az övéi vagyunk. A jutalmunk – Őbenne – már készen van. Tegyük csendes hűséggel, reménységgel és bizonyossággal a dolgunkat. Ennyi elég. Nem kell direkt látszani! Nem kell minden radaron feltűnni! Nem szabad „a verseny” halálos sodrásának még a közelébe se állni. Ne álljunk be a kürtöltetők sorába!

1Mózes 16

Szerző: refdunantul  2020.05.16. 04:00

RAVASZ LÁSZLÓ MAGYARÁZATA VILÁGOS.

– 1. A törvény elrendeli a felebarát szeretetét. A felebarát szeretete azonban az emberi természet romlottsága miatt folyamatosan szűkült, saját népünk fiaira, házunk népére és a legszűkebb családtagokra. Az ember, a szeretet nagy parancsolatát egyre inkább csak erre a kis körre vonatkoztatta, a többire pedig, a közömbösségen túl, az ellenséges magatartást alkalmazta. A nagyon buzgó vallásos ember a maga ellenségét az Isten ellenségének tekintette, és istentiszteletébe is bevonta az ellenség szidalmazását, megátkozását (Zsoltárok 69,23–30).

– 2. Jézus hitetlenségnek tartja, ha csak azokat szeretjük, akik minket szeretnek (46–47). Az ellenség szeretete a tanítványság próbája. Isten felhozza napját jókra és gonoszokra, esőt ad igazaknak és hamisaknak (45). Isten úgy szerette ezt a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte (János 3,16). Isten Fia, Jézus Krisztus még a kereszten is imádkozott az ellenségeiért, áldotta azokat, akik átkozták, jót tett azokkal, akik gyűlölték (44). Ő nem emlegette, hanem cselekedte az Isten szeretetét, mint az irgalmas samaritánus (Lukács 10,36–37).

– 3. Hol találunk ilyen embert? Csak Isten újjászülő kegyelme formálhat bennünket ilyenekké. Az újjászülő Isten azonban megváltó Isten is. Ebben a testben ugyanis mindig távol vagyunk az Úrtól (2Korinthus 5,6). Csakis az Isten tökéletes (48). Nekünk akkor van esélyünk, ha Ő vesz kézbe bennünket. Az evangélium éppen ez: az Ő irgalmassága kézbe vette durva életünket; csiszol, formál, megvált. Már elkezdődött a mi megváltásunk.

1Mózes 15

Szerző: refdunantul  2020.05.15. 04:00

HITVALLÓAN EGYÉRTELMŰ BESZÉD ÉS ÉLET

– 1. Szavaink egyértelműségére hívja fel Jézus a figyelmet. Ez az elvárás Isten népének életében az Úr kegyelme által érvényesülhet: a hétköznapokban ugyanúgy, mint az Őróla szóló bizonyságtételben. Szavainkból persze következik az egyértelműen hiteles életünk.

– 2. Nem merünk igent mondani. Helyette a „talán”, az „esetleg”, a „majd meglátjuk” kifejezéseket használjuk. Nehéz helyzetekben, a felelős döntés helyett gyakran kétértelmű véleményeket fogalmazunk meg, diplomatikus ügyeskedéssel, vagy menekülésként. Mesterei vagyunk azoknak a fogalmazványoknak, amelyeket így is, meg úgy is lehet érteni. Ritkán hangzik fel ajkunkról a határozott „igen”, mert nem akarunk elköteleződni, felelősséget vállalni, sem egymásért, sem ügyekért. Az igenünk analógiája a házassági „igen”, ahol az „igen” kimondása a hitvestársam egy életre szóló, felelős felvállalása. A házassági „igen” kegyelmi állapot: „igen” Isten akaratára, Igéjére, rendjére, szeretetére, abban való gyönyörködésre.

– 3. De nem merünk nemet mondani sem, mint ahogy igent sem… Ezzel pedig halálosan nehéz helyzetbe sodorjuk magunkat és másokat is, mert a „semmilyen”, vagy a „mindegy milyen” állapot bizonytalanságánál nincs rosszabb. Ennek a halálos állapotnak csak a felszíne az a tény, hogy túlvállaljuk magunkat, mert nem mondunk nemet. Megint csak a felelősség áthárításával, fifikásan olyan helyzetet, feltételeket teremtünk, amire a másik kényszerül kimondani a nemet.

– 4. A krisztusi élet szerint, az „igen” legyen „igen”, a „nem” pedig „nem”. Nincs arany középút. Az életben dönteni kell: mégpedig az alapján, hogy tudjuk, kik vagyunk, mit hiszünk, hova tartozunk, melyik irányba megyünk! A mi döntésünk előtt, az élő Isten rólunk szóló, mindent megelőző döntése – ránk, nyomorult emberekre mondott igene – ad reménységet.

– 5. Tegyük azért hozzá mindezekhez, hogy az Isten óvjon bennünket a radikális szélsőségektől, mert kiirtjuk egymást. A krisztusi ember tud „árnyaltsággal” járni a világban, de a „döntő” helyzetekben dönt, mégpedig Isten elkért akaratához igazodva dönt, majd hitvallóan szól és cselekszik.

1Mózes 14

Szerző: refdunantul  2020.05.14. 04:00

HÁZASSÁG ÉS PARÁZNASÁG

– 1. A férfi és a nő viszonyának tisztasága a házasság medrében lehetséges. A meder nélküli folyó pusztít, a mederben szabályozott folyó pedig éltet. Isten rendje szerint az emberi élet, az emberi társadalom alapja a család. Itt teljesedhet ki igazán az emberi élet, a házasság örök hűségében, testi-lelki összetartozásában, védettségében, intimitásában.

– 2. Jézus védi a házasságot. Sokféle paráznaság pusztít közöttünk, de a legsúlyosabb a házasságtörés. Ne paráználkodj, ne légy házasságtörő! (27)

– 3. Kísértés érhet a szemeinken keresztül, majd a kísértés végrehajtását a végtagjaink kezdik, közeledéssel, simogatással. Jézus alkut nem ismerő, kemény kijelentése arra utal, hogy a tiszta házasság állandó „irtás”, „szakítás”. A legkisebb megingás összedönti egész testünket, egész életünket, és valóban a gyehenna kezdődik el ott, ahol élvezetet, örömöt, boldogságot akartak: emberi módon, emberi indulattal (29–30).

– 4. Jézus sem szó szerint vette kijelentését, hiszen a szemek kivájása és a kezek levágása még ezután sem szünteti meg magát a gondolatot, amelyből a parázna cselekvés kiindul (28). Ezért imádkozik a zsoltáros tiszta szívért, amit csak az Úr újjászülő kegyelme teremthet meg benne (Zsoltárok 51,12). A tiszta szívű ember meglátja az Istent, mint szabadítót és megszentelőt (Máté 5,8).

– 5. A jézusi kijelentést a „gyakorlat” igazolja. Sok embert ismerek, akik nem tagadtak meg maguktól semmit: ételt, italt, nőt fogyasztottak ők bőséges választékban; és mi mindent műveltek még, ami ezzel jár. Ezek közül többüknek ismerem földi életük végét is: kiégett, összetört, megbetegedett, senkihez sem tartozó életekké lettek… Pedig élvezeti kultúránk ebbe az irányba halad. A nagy szabadságban nem kell megtagadnunk magunktól semmit, ami jól esik. Enni is csak azért nem eszünk, hogy a kor elvárásai szerint csontsoványra fogyjunk, és szemrevalók legyünk. Ebben nincs semmiféle önmegtartóztatás. Közben azonban egész testünk, lelkünk, életünk, környezetünk belepusztul ebbe.

– 6. A bűnök nem csak szexuális bűnök. Paráznaság az is, amikor valaki megunt valakit, valamit, és azt egy nemes indokra hivatkozva, lecseréli. Lehet, hogy a házasságában ezt nem akarja (nem meri) megtenni, de más területeken buzgón „újítgat”. Sajnos gyakran a gyülekezeti újítók is az otthoni rossz házasságukból menekülnek közénk újítgatni, ahelyett, hogy ezt először odahaza tennék meg.

1Mózes 13

Szerző: refdunantul  2020.05.13. 04:00

TÖRVÉNY ÉS EVANGÉLIUM

– 1. Az isteni törvény kifejezi Isten akaratát, életrendjét, amely nélkül minden a halálba hullik szét. A törvény továbbra is érvényben van, de a jézusi értelmezésben.

– 2. Jézus nem azért jött, hogy eltörölje a törvényt (17). Az érvényben van, amíg ez a világ létezik. A törvényben kifejezett, éltető isteni akaratnak minden részlete érvényben van, még a legkisebb részlete is. Mindig ott kezdődik a pusztulás, ahol egy aprócska követ kimozdítanak a helyéről, és végül összedől az egész épület. A szervezetben egyetlen helyen megbomlik az egyensúly, és belehalunk. Ez nem konzervatív gondolkodás. Ez tény. Egyetlen apró részletet elhagyni Isten kijelentett törvényéből, vagy kimagyarázva, megalkudva relatívvá tenni, életveszély. Ezért nincs más választás, mint ezeket megtartani, tanítani; kitartani (18–19).

– 3. Jézus nem eltörölni jött a törvényt, hanem betölteni (17). A pohár üresen is szép, de mégsem töltheti be lényegi rendeltetését. A poharat meg kell tölteni. Isten törvényét, a benne kijelentett, éltető, üdvözítő isteni szándékot be kell tölteni. Ezért jött Jézus Krisztus, és erre váltott meg bennünket is, hogy az Ő erejével készek legyünk szívből, örvendezve teljesíteni minden parancsolatban az Isten életes akaratát: kirakat tisztaság mellett megtisztuló élet, sokféle paráznaság helyett hűség és megelégedés, ne ölj helyett éltető szeretet! A törvény betöltésével egy új világkorszak vette kezdetét, az üdvkorszak, amely az Úr visszajövetelével lesz teljessé. Így lesz a törvényből evangélium, a holt betűből és paragrafusból élet, mások számonkéréséből bűnbánat…

1Mózes 12

Szerző: refdunantul  2020.05.12. 04:00

MIT MOND JÉZUS A TANÍTVÁNYAIRÓL? (1)

– 1. Mi vagyunk: a föld sója, világító lámpásként a világ világossága és a hegyen épített város.

– 2. Jézus Krisztus szava teremtő és újjáteremtő szó. „Ti vagytok…” – mondja Jézus (13). Nem a magunk erejéből leszünk áldássá mások életében. Az Úr jelenléte, követése, áldása, újjászülő kegyelme tesz bennünket ilyenekké. Éppen ezért, Jézus nem jövő időben fogalmaz, hanem jelen időben. Nem arról van szó, hogy egyszer majd ilyenekké leszünk, hanem már azok vagyunk. Micsoda kegyelem, méltóság, bizalom…

– 3. A só ízesít, tartósít, tisztít és gyógyít. A lámpás világít a sötétben, utat mutat. A hegyen épült város messziről látható, biztos pont, mint amilyen Jeruzsálem volt, meg a templom hegye: láthatóan hirdetve az élő Isten krisztusi szeretetét, az élet és az örök élet ajándékozóját.

– 4. Valójában Jézus Krisztus a soha meg nem ízetlenülő só; Ő az örök világosság; Ő a hegyen épített, mennyei város. Mi annyiban lehetünk ilyenekké, amennyiben Őt hirdetjük, Őt szolgáljuk, Őt követjük, Őbenne élünk, Ő formálódik ki bennünk és általunk. Így bármi szépet és jót teszünk, nem minket dicsérnek, hanem dicsőítik a mennyei Atyánkat (16). A só a legfontosabb az ételben, de soha nem szerepel az étlapon. Nem látványosan szolgálni! Mi azért vagyunk megízetlenült só, elrejtett lámpás, és önmagát reklámozó város; mert mi minden módon látszani akarunk; mert Krisztust emlegetve is mi akarunk látszani. Ha így maradunk, kidobnak, elfújnak, lebontanak…

*

A só eloszlik, átjár, ízesít, megóv a romlástól. Óvni a világot a romlástól, átjárni az életet, mint kovász a tésztát, só az ételt: ez a mi szolgálatunk.

Isten a fény. Ez a fény Jézus Krisztus arcán ragyogott fel, és azok arcán, akik Őrá tekintenek. Amikor a napba tekintünk, fénylik az arcunk, de a fény nem a miénk; úgy kaptuk azt. A fény világosságot, reménységet, örömöt, utat és célt sugároz. A mi feladatunk, áldott kiváltság, hogy sugározzuk Isten Igéjét, üzenetét, evangéliumát. Jaj, ha véka alá rejtjük, ha megtartjuk magunknak, ha szégyelljük, ha nem vállaljuk fel, vagy meghamisítjuk a ránk bízott üzenetet.

A hegyen épített város nemcsak látszik, útba igazít, hanem hirdeti azt is, hogy Isten népe nem magányos szemlélődője hitének, hanem egy gyülekezet tagja, egy közösség része. A város viharban, vészben, ellenség dúlásában, éhínségben, tűzvészben, özönvízben is megáll; amíg csak lehet. A város puszta léte bizonyságtétel. Itt állok, másként nem tehetek. Csak akkor alkalmazkodom, ha földig lerontanak. Isten örökké megőriz! (Ravasz László)

1Mózes 11

Szerző: refdunantul  2020.05.11. 04:00

A BOLDOGSÁGMONDÁSOKRÓL

– 1. A „boldog” kifejezés itt nem egy megállapítás, hanem egy magasztaló üdvözlés lerövidített formája: „Üdv annak, akit boldognak lehet nevezni, ezért boldogan lehet dicsérni.” Isten az, aki boldog, önmagának elégséges, és akinek kegyelme abban mutatkozik meg, hogy üdvösséges boldogságát nekünk ajándékozza, a Jézus Krisztusban. A Hegyi Beszéd felépítése is ezt a mennyei megajándékozottságot hangsúlyozza.

– 2. A boldogságmondások rámutatnak a jelenre, annak hiányos, fájdalmas valóságára: szegénység, sírás, éhezés, üldöztetés. Ezek mindegyike testi és lelki értelemben együtt magyarázható csak.

– 3. A boldogságmondások kijelentik a hitből érlelődött gyümölcsöket: amelyek ezeket a hiányokat, Isten eszközeiként gyógyítják a világban: szelídség, irgalom, tisztaszívűség, békességszerzés. Ez a négy gyümölcs elég lenne ahhoz, hogy Isten eredeti gondolata szerint rendeződjék az életünk. Nincs szelídség, irgalom, tisztaság, békesség: nincs élő hit; ezért a magunk módján erőlködünk azért, hogy boldogok legyünk, miközben halálosan boldogtalanok vagyunk. Urunk, adj hitet! Urunk, köszönjük, hogy már adtál hitet!

– 4. Végezetül a boldogságmondás kijelenti a boldog Isten evangéliuma által elkészített jövőt (1Timóteus 1,11): vigasztalás, örökség, megelégíttetés, az irgalom tapasztalata, Isten színe előtti élet, istenfiúság. Isten országának teljessége ez. Isten országa már itt van. Isten országa maradéktalanul kiteljesedik.

– 5. A boldogságmondásokat Jézus Krisztus hirdeti meg, mint Isten országának alkotmányát. A boldogságmondások Jézus Krisztust hirdetik meg, mutatják be. Jézus Krisztus maradéktalanul boldog, mert Ő, Isten Fiaként pontosan ilyen. Ugyanakkor a boldogságmondások megrajzolják a krisztusi ember alakját is. A mi Urunk, Szentlelke által egyre inkább minket is ilyenekké formál át (Galata 4,19).

1Mózes 10

Szerző: refdunantul  2020.05.10. 04:00

ISTEN ORSZÁGÁNAK EVANGÉLIUMA GYÓGYÍT.

– 1. Sokan haltak meg mostanában körülöttünk, számunkra fontos emberek. Sokan súlyos betegek, testileg és lelkileg szenvednek, erőtlenek, mindenféle kínokban gyötrődnek. Persze, a jól ismert mondás szerint, az élet „orcátlanul” megy tovább, és a még egészségesek úgy bugyborékolnak tovább az élet izgalmas mocsarában, mintha ők sose halnának meg. Ezek odavetnek némi tanácsot, kezelést, hívő vigasztalást a vergődőknek, persze érdemben segíteni nem tudnak, és futnak tovább.

– 2. Jézus Krisztus Isten Fia Megváltó, mert nemcsak hatalmasan hirdette a megváltás evangéliumát, hanem a megváltás előízét adta azzal, igazolva mennyei hatalmát, hogy meggyógyította a testi, lelki, mentális betegeket, mindenféle erőtlenséget, mindazt a sok nyomorúságot (23–25), amitől a halál árnyékának völgyében vergődünk, kimondva-kimondatlanul (12–17). Ő nem magának halászott embereket. Jézus nem valami elvnek, ügynek, identitásnak toborozott „katonákat” (18–22). Ő az Isten megváltó szeretetét ajándékozta a világnak, zsidóknak és pogányoknak egyaránt (15).

– 3. Az itteni gyógyulás azonban csak átmeneti. Az igazi gyógyulás az örök élet, az üdvösség, amely már „itt” elkezdődik, „odaát” kiteljesedik, a Jézus Krisztusban. Hitben járva, szeretjük ezt az életet, de mindennél szánalmasabbak vagyunk, ha nem látunk túl ezen az életen! (1Korinthus 15,19)

– 4. Olvastam egy írást arról, hogy a génkutatás tudománya hamarosan megtalálja az öregedésért és a betegségekért felelős géncsoportot. Ettől kezdve akár örökké is élhetünk majd a földön. A tudós génkutató azonnal kijelentette, hogy természetesen az ebből következő számos más kérdést már nem az ő illetékessége megválaszolni: elbírja-e a föld „az emberiséget”, hiszen a túlnépesedett földteke készletei végesek, az emberi természet nem változik, beleértve azt is, hogy először ez a „földi örök élet” egy gazdag elit osztályrésze lesz majd. Ha csak ebben az életben reménykedünk, és ha Jézus Krisztustól is csak erre a földi életre nézve várunk „áldásnak” nevezett sikert, hatalmat, pénzt; akkor minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk (1Korinthus 15,19). A halál ugyanis nem a meghalás. A halál az az élet, amit itt élünk, ahogy élünk. Az örök életet, ezt a mennyei többet csak az élő Isten adhatja meg nekünk.

1Mózes 9

Szerző: refdunantul  2020.05.09. 04:00

MIVEL ÉLÜNK?

– 1. Most az első kísértésből induljunk ki! (3–4) Ez a kísértés a mindennapi kenyérrel, a megélhetéssel, az egyre jobb megélhetéssel kapcsolatos; valamint azzal, hogy mindent a magunk érdekében használjunk fel, és soha ne lássunk nagyobb összefüggésekben. A kísértő a böjtölő Jézus isteni hatalmát is saját maga kenyér-érdekeinek felhasználására késztetné. Ez a lelkület mindenkiből és mindenből hasznot húzna, „kőszívvel” még a kövekből is.

– 2. Isten szava, Igéje, mint lelki kenyér élteti igazán az embert. Igen, kenyérrel is él az ember, de nem csak kenyérrel él az ember. Ugyanis az embert elsőrenden Isten szava élteti. Mi éltet? Mivel élsz? Ez itt a kérdés! Mert amivel táplálkozol, az vagy. Amivel élsz, olyan módszereket alkalmazol másokkal szemben is. A csak kenyér által táplált test, lelki kenyér nélkül: szívében, lelkében, testében „elhízik”, eltunyul, önző ösztönemberré lesz; létezik, de nem él (Jelenések 3,1).

– 3. Nem emlegetni kell az Igéket, hanem élni azokból, és élni azokkal; aszerint élni. Elgondolkodtató, hogy mi, akik hirdetjük és fogadjuk az Isten Igéjét, mennyire bízunk Isten Igéjének éltető, tápláló, megújító erejében a „testi világ” keretei között. Sajnos, ki kell mondani, egyre több az aggasztó jel arra nézve, hogy közöttünk is mindent elural a kenyér-kérdés, az ehhez társuló harmadik kísértés, az e-világi, „magasnak” tűnő, pedig nagyon is mulandó hatalom (8–9). Hirdetjük az Igét, és mindent zsigerből, testi emberként oldunk meg. Persze, vegyük figyelembe az e-világi realitásokat, ne vessük le magunkat a magas toronyból, mert az öngyilkosság lenne! (5–7) De az e-világi halálos realitásokban, ha csak szépen beszélünk az Isten Igéjéről, anélkül, hogy az Úr szavára hagyatkoznánk, és számolnánk az Isten hatalmával és megváltó szeretetével: akkor a gonosz győzedelmeskedett felettünk.

Urunk, csak Teneked van hatalmad legyőzni a gonoszt! (10) Jöjj, Urunk! (Jelenések 22,20)

1Mózes 8

 

Szerző: refdunantul  2020.05.08. 04:00

IGAZSÁG ÉS KEGYELEM.

– 1. Keresztelő János keresztsége a megtérés és bűnbánat keresztsége. A bűntelen Jézus azért keresztelkedett meg Jánosnál, hogy ezzel meghirdesse: Ő mindenben közösséget vállal népével, részese népe minden nyomorúságának, és azokat magára veszi, rólunk leveszi, minket megvált. Jézus nem magáért keresztelkedett meg, mintha Őneki lenne szüksége bűnbánatra, megtérésre, bűnbocsánatra, hanem népéért, értünk; vagyis azért, hogy kifejezze: halála által nekünk szerez feloldozást és megoldást, feltámadásával nekünk ajándékoz örök életet (13–15).

– 2. Ember erre képtelen. Belegondolok: mennyire nem tudok osztozni a másik nyomorúságában; nemhogy nem tudom magamra venni azt, hanem inkább menekülök az elől, amíg csak tehetem; nem tudok érdemben segíteni, nem tudok lényegi megoldást ajándékozni. Egyikünk sem képes erre. Ha van bennünk szeretet, sokat segíthetünk egymáson, enyhíthetjük a nyomort, de mindig kívül maradunk a másik baján, viszont előbb-utóbb beleveszünk majd a saját bajunkba. Ez az igazság. A többi mind mellébeszélés, ideértve a saját gyarló igazságunkat is. Isten igazsága az Ő tökéletes rendjét képviseli, amit mi szétszabdaltunk. Ahol istentelenség van, ott arat a halál. Életünk sok bűnére-vétkére tekintve, bizony ki kell mondanunk, hogy jogos igazság ez (Róma 6,23).

– 3. Isten azonban úgy töltötte be igazságát, hogy kegyelmezett nekünk: Jézus Krisztusban nemcsak osztozott sorsunkban, hanem hatalmával levette rólunk nyomorúságos életünk halálos terhét. Megnyílt az ég (16). Az Úr Lelke megelevenítette testünket és lelkünket (16). Isten gyermekeivé lehetünk mi is, akik hallják az Úr szavát. Az ilyen emberekben gyönyörködhet az Úr, mert az ilyenek örömöt okoznak embertársaiknak is, hiszen nem a saját gyarló igazságukat, hanem az Úr üdvösséges igazságát képviselik (17).

1Mózes 6,97,24

Szerző: refdunantul  2020.05.07. 04:00

VÍZZEL ÉS SZENTLÉLEKKEL.

– 1. Csak két evangélium foglalkozik Jézus gyermekkorával, de mind a négy részletesen beszél Keresztelő Jánosról, mint Jézus előfutáráról. Keresztelő János szolgálata tehát döntő módon hozzátartozik Jézus szolgálatához. Keresztelő János tanít, de tanításában hangoztatja: aki utánam jön, az erősebb nálam, én vízzel, Ő majd Szentlélekkel fog keresztelni (11). Ez a szolgálatunk lényege: mindig kellenek Keresztelő Jánosok, akik az Isten kiáltó hangjai lesznek az élet pusztaságában mások számára (3), amiként bizonyságot tesznek Jézus Krisztusról, és utána eltűnnek a színről, hogy a megváltó Jézus legyen minden mindenekben (János 3,30). Mi vízzel keresztelünk, aki utánunk jön, az végzi el a lényeget, az Szentlélekkel keresztel.

– 2. Kívülről tudom ezt az igeszakaszt, és most ragyogott fel számomra igazán: „…aki utánam jön…” (11) Amikor bizonyságot teszünk Jézus Krisztusról, elmondunk mindent, amit tudunk. De azzal a bizonyossággal tegyük ezt, hogy noha a mi szavunk erőtlen, „vízzel való keresztelés”, de utánunk jön az Úr, aki mindezt Lelkének erejével megpecsételi, igazzá, elevenné, élővé és hatóvá teheti sokak életében. Amit az Úr tesz hozzá szavainkhoz, az a megváltás, az az evangélium, az a keresztyénség! Kell a „keresztelői” szolgálat, de nem elég: Krisztus kell, az Ő Lelke kell. Ő minden hűséges szolgálat nyomában jár áldó hatalmával.

– 3. Gondoljuk végig mi mindent jelent ez: bűnvallás és bűnbocsánat (6); intés és vigasztalás (7–10); az áldozathozatal és a megtéréshez illő élet tekintetében (10). A mi intésünk riogat és megfélemlít; a Krisztusé megvigasztal, és nem félelemből, hanem hálából indít új életre. Mennyi baj, szenvedés szorongat mostanában testvéreket körülöttem. Vigasztalom őket, de szavam „vízkeresztség”, tehetetlen emberi szó, a kétségbeesetten egyedül vergődő betegek számára. De abban bízom, hogy Krisztusról szóló szavaim nyomán, utánam jön maga az Úr…

1Mózes 5,16,8

Szerző: refdunantul  2020.05.06. 04:00

AZ ÚR KEZÉBEN…

– 1. Nagy Heródes (Kr. e. 37 – Kr. u. 4) meghalt (19). Meghalnak az e-világon leghatalmasabbak is, meghalunk mindnyájan, és utána meg kell állnunk az Úr színe előtt: „Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé…”, hogy kiderüljön, vajon Őneki kedvesen éltünk-e? Sok nyomorúságunk van, de ezek között is a legnagyobb, hogy egymás életére törünk (20); vagy nyíltan és rettenetesen, mint Heródes tette ezt; vagy kifinomult ügyeskedésekkel. Csak az Úr kegyelme tart meg a számadáskor! (2Korinthus 5,9–10)

– 2. Minket őriz az Úr az üdvösségben, mint Józsefet és családját. Még akkor is így van ez, ha ebben a világban már nem őriz meg bennünket, hanem hazahív örökkévaló országába. Milyen nyíltan szól Isten Igéje az emberi tényezőkről is, amelyek a hívő embernél is jelen vannak. Ne akarjuk ezeket folyton elfedni, letagadni! Lám, nem mindig szégyen idegenbe menekülni (2,13), nem mindig gyengeség félni, ahogy József sem Betlehembe ment vissza, mert ott Heródes kegyetlen fia, Arkhelaosz uralkodott, hanem északra, Názáretbe tért vissza (22).

– 3. Urunk mindent a kezében tart. József és családja életében ezekkel az eseményekkel is, mindent szépen intézett, miközben kijelentette magát (22), és az üdvösségünket munkálta, hogy beteljesedjék az Írás Jézus Krisztussal kapcsolatban (Ézsaiás 11,1), hiszen Názáret sarjat jelent (23). A kivágott, kipusztultnak tűnt törzsből új élet, új hajtás fakad; halálra ítélt életünk számára van reménység a Krisztusban. Még azok számára is, akiket megvet a világ, ahogy a názáretieket is megvetették.

1Mózes 4

Szerző: refdunantul  2020.05.05. 04:00

VAN-E MENEKVÉS?

– 1. Heródes haragra lobbant, és hatalomféltésből megöletett minden kétéves és annál fiatalabb gyermeket. Az evangélista tényközlő tárgyilagossággal tárja elénk az eseményeket. Éppen ettől lesz igazán megdöbbentő: mire képes a gonosz által megszállott ember, milyen ez a bűntől megrontott világ. Heródesek mindig voltak és mindig vannak. Mi is Heródessé leszünk, amikor indulatból, féltékenységből pusztítunk, amikor semmi nem szent, amikor semmi nem számít... (16)

– 2. Kegyelem alatt vagyunk, ha megszomorodunk a világ nyomorúságán. Kegyelem alatt vagyunk, ha tudunk sírni (5,4). Kegyelem alatt vagyunk, ha ez a sírás nem lesz hangos és vigasztalan jajgatássá; vagyis, ha nem megkeseredve, hanem reménységgel sírunk, imádkozva sírunk, látva az Úrtól elkészített megoldást, a maradandó vigasztalást (18; Jelenések 21,4).

– 3. Az Úr menekülést készített övéinek, Józsefnek és családjának. Az Úr szabadulást készített népének. Amikor testi szemeinkkel azt látjuk, hogy nincs menekvés, meg ne rettenjünk, hiszen amikor Jézus Krisztus számára nem volt menekvés, Isten éppen akkor mutatta meg, hogy az Ő hatalma legyőzi még a halált is: harmadnapra feltámadott. Ahol nincs menekvés, ahol az emberi lehetőségek véget érnek, ott kezd igazán munkálni az Úr kegyelme. Az ember teste görcsbe rándulhat, az ember megrettenhet; de Isten hatalma még a megrettenésben is velünk van (13–15).

1Mózes 3

Szerző: refdunantul  2020.05.04. 04:00

IMÁDNI…

– 1. Imádni csakis az egyetlen, élő Istent lehet. Imádat csakis az Úrnak jár. Amikor a napkeleti bölcsek azért tesznek meg hosszú és veszélyes utat, hogy imádják a „királyt”, akkor ezzel azt hirdetik meg, arról tesznek vallást, hogy Jézus az Isten Fia (1–2).

– 2. Aki azonban nem Jézus Krisztust imádja, az mindenre képes: mint az önmagát imádó Heródes, aki értesüléseket szerez, hamisan láttat, és közben gyilkos indulattal bármit képes a maga számára kamatoztatni; vagy mint az Írást részleteiben tökéletesen ismerő tudós papok, akik semmit sem tudnak Isten megváltó szeretetéről, és nem látják a fától az erdőt. Isten imádása nélkül tombol a gonosz, írástudók és „írástudatlanok” között egyaránt (3–8).

– 3. Az emberi élet csakis Isten imádásában teljesedhet ki. Az imádásban „helyére” kerül az emberi élet: örvendezik, ajándékot ad, önmagát; mert emberfeletti ajándékot kapott, üdvösséget, örök életet, mindennél többet. Aki Istent imádja, az alázattal beismeri a maga nyomorúságát, és egyedül a hatalmas Isten megváltó, krisztusi szeretetétől várja a megoldást. Isten felemeli azokat, akik Őt imádják, kijelenti magát nekik. Lám, van még remény, hiszen távoli vidékek bölcsei imádják az Urat; azok, akik nem a testi szemekkel látható választott néphez tartoztak és mégis választottak voltak. Lám, van még remény, hiszen a teremtett világ ragyogó csillaga is az Urat imádja (9–12).

1Mózes 2

Szerző: refdunantul  2020.05.03. 04:00

A SZENTLÉLEK ÁLDÁSAI.

A Szentlélektől való Jézus Krisztus születése (18). Nemcsak abban csodálatos értelemben, ahogy Mária áldottan fogant a Szentlélektől (20), hanem Jézus Krisztus születése maga, mint a megváltás isteni szándéka, ezáltal az Isten ígéreteinek beteljesedése is az Úrtól, Isten Lelkétől való (22; Ézsaiás 7,14). Ezáltal nemcsak valljuk, hanem mindenkor tapasztaljuk, életünk utolsó percéig, és azon túl az isteni teljességben, hogy: „Velünk az Isten.” (23)

A Szentlélektől való az, hogy életünk áldott, értelmes, krisztusi életté lehet (18). Ilyen értelemben, Isten népe áldott állapotban van a Szentlélektől. Nemcsak Mária, hanem József is áldott állapotban volt. Isten Lelkének áldott vezetésével lettek jegyesek (18). A Szentlélek erejével hordozták a próbatételeket (19). A Szentlélek bölcsességével maradhatott higgadt József, hogy a külső provokációk ellenére is, imádsággal végiggondolja helyzetüket (20). A Szentlélek által szerethette József örök hűséggel Máriát, a mindent megmagyarázó és mennyei összefüggésekbe helyező angyali kijelentés előtt is, hiszen József még akkor sem akarta megszégyeníteni és „megköveztetni” Máriát, mint házasságtörőt (19). A Szentlélek végezte el, hogy mindketten engedhessenek az Isten akaratának (20), és szentlelkes buzgósággal szolgálhassák az Urat. Ilyen az áldott élet.

A Szentlélektől való az angyali kijelentés csodája (20). Ez az Isten Igéjének, kijelentésének csodája. A Szentlélektől való, hogy a halál árnyékának völgyében járva megnyílik az ég (Máté 3,16), és az örökkévaló Úr szabadító irgalma emberi értelmet meghaladó módon magához ölel bennünket, megnyugtat, eligazít, megigazít, megszentel és megvált (21) „…ne félj…” (20)

1Mózes 1,2631

Szerző: refdunantul  2020.05.02. 04:00

KRISZTUSIG!

  Egy fárasztó nap után hazaérni, de aznapi feladatunkat becsülettel elvégezve eljutni hazáig: hála, öröm, remény és megnyugvás. Sok minden történhet ma is, de biztos és áldott úton vagyunk: Krisztusban, Krisztusig.

Sok név olvasható ebben a nemzetségtáblázatban, egyenként is elidőzhetnénk minden személy kilétén, szerepeltetésének teológiai üzenetén. A lényeg azonban az, hogy Isten ezeket mind arra használta fel, hogy eljöjjön Krisztus, hogy eljussunk Krisztusig.  Nem említ minden nevet Máté evangélista, csak az Isten szerető szövetségkötését, az ábrahámit (1Mózes 12,1–5), valamint a dávidit (2Sámuel 7), és ezeknek beteljesedését, a krisztusit, azokon belül háromszor 14 nemzedéket. Máté gyönyörű rendben fogja egybe az áttekinthetetlennek tűnő évszázadok lényegét: Krisztusig.

Krisztusig! Gyarló életünk fogságától Krisztusig; a betegségtől a gyógyulásig, a bűntől a bocsánatig, a haláltól az életig, a gonosz hatalmától a szabadulásig; az emberileg megoldhatatlantól az Isten hatalmas szeretetéből fakadó megváltásig: ez az evangélium. Ennek dokumentuma Máté evangéliuma. Isten Lelke által ez a dokumentum megelevenedik számunkra, megelevenít minket, mint ahogy a partitúra hangjegyei csodálatos, élő, eleven zenévé állnak össze, és a mennyei világ örömére hangolnak bennünket, amikor azt hallgatjuk.

1Mózes 1,125

Szerző: refdunantul  2020.05.01. 04:00