Folytassuk a tegnapi gondolatokat!

A poklosság itt többnyire valami gyógyítható bőrbetegséget jelent. A tisztátalanná nyilvánítás pedig az istentisztelettől való távolmaradást határozta meg, a gyógyulás idejére, nem pedig valami bűnt (1–8). Noha mindennek, a fertőzésveszély miatt egészségügyi okai is voltak, ugyanakkor ennél többről van szó, hiszen a szent Isten elé minden tekintetben csak tisztán lehetett odaállni. 

Több üzenetet is megfogalmazhatunk a fentiekkel kapcsolatban. 

Egyrészt azt, hogy lám akkoriban az Istenbe vetett hit átjárta az élet minden területét, túllépve a szűkebb értelemben vett istentiszteleten, áthatotta az emberi élet minden területét, a szent megjelent a profánban, hogy azt is szentté tegye. Ennek kifejezéseként kellett a törvény szerint, ezekkel a betegségekkel is a papokhoz fordulni, akik koruk orvosai is voltak egyben, mint Isten eszközei. Mindez azonban azt is hangsúlyozza, hogy minden bajunkkal és örömeinkkel is járuljunk Isten színe elé.

Ma a kettő teljesen szétvált, és ebből sok nyomorúságunk származik, hiszen Isten az egész életünk Ura, beleértve minden rezdülésünket. Nincs áldás hétköznapokon, testen, egészségen, nevelésen, pénzügyeken, közéleten, ha az Urat kihagyjuk azokból. Az Úr nélkül terjed az emberi bűn és nyomorúság fertőzése, mint az akkori poklosság, és eleve elkülönít bennünket egymástól. Egyes emberekre hullott szét a társadalom… 

Jézus Krisztusban eljött közénk az evangélium, amely betöltötte a törvényt. Ezért tisztátalan életünkkel úgy járulhatunk az Isten elé, hogy az Ő drága vére megtisztít bennünket. Ha egy időre ilyenkor elkülönít, megállít bennünket a mi Urunk, csakis azért van, hogy hitre jussunk és erősödjünk megnyert hitünkben. Isten, Jézus Krisztusra tekintve, tisztának tart bennünket, megigazít, megszentel, megdicsőít; üdvözít. Áldott, mindenre elégséges reménység ez, amely a mai igeszakaszban is többször megszólal: a beteg elkülönítése a gyógyulását szolgálja, azzal a bizonyossággal, hogy egyszer meggyógyul, és addig nem fertőz másokat sem (6). Hit által ez számunkra beteljesedés, még akkor is, ha nem adatik testi gyógyulás. Jézus Krisztusban vagyunk, meggyógyultunk. Hálaadással élünk, amíg tart az időnk!