– Ha nincs levegő, megfulladunk. De nem csak a levegő hiánya lehet halálos. Hóseás próféta felsorolja ezeket az életveszélyes, kárhozatos hiányokat, amelyeknek „kötele ott van a nyakunkon”.

– Nincs hit. Nem ismerjük az élő Istent, a megváltó Urat (1). „Papjaink” (4–9) és „híveink” (11–19) többnyire csak maguknak élnek. Ez a legkisebb probléma kezelésénél árulkodó. – Akkor is nekem van igazam! – mondta nekem egy kolléga, miközben hirdeti: „Nincsen igaz ember egy sem…” (Róma 3,10) Nem az Úr ügyére ügyelünk (10), hanem folyton csak ügyezünk, és mindent bedarál az aktuális „narratíva”, a világértelemzés szerinti gépezet.

– Nincs szeretet (2). Gyötörjük egymást. A próféta diagnózisa ma is az elevenünkbe vág: – Ölnek, lopnak, paráználkodnak, hazudoznak.

– Nincs áldás (10). Állandó kielégítetlenség, nyugtalanság kísér bennünket, mert eszünk és nem lakunk jól… A sort lehetne folytatni.

– Mi az, ami van? Mi az, ami biztosan és örökké a miénk? Ebben a nehéz fejezetben is meghirdeti a próféta az evangéliumot. Isten szeretete örökké a miénk (Róma 8,38–39). Isten szeretetének jele, hogy Ő int (Ne tedd!), jogos büntetésével figyelmeztet és megtérésre hív (3; 15; 19). Ő féltően korlátoz, hiszen a szilaj tehén sem legelhet szabadon, tágas helyen, mint a bárányok (16). Az Úr kegyelmet ad: mégsem büntet meg véglegesen (14).

– Ez az, ami van! Csak ez! Az Úr megváltó, megtartó szeretete nélkül csak a „nincs”-et tapasztalhatjuk meg. Ővele azonban rácsodálkozhatunk: mennyi mindenünk van!

1Timóteus 1,1–11

151. dicséret