ELENGEDNI!

– 1. Félix helytartó elnapolta Pál ügyét. Két évig tartott Pál cézáreai fogsága (4). Majd Fesztusz lett az új római helytartó, Kr. u. 59-ben (1). Ekkor a Pál elleni panasz, vádaskodás, gyilkos indulat újra fellobbant, az alvó parázs alól (2–3). Az új helytartónak azonnal találkoznia kellett a régi haraggal.

– 2. Milyen szívós és tartós a harag, egymás között, csoportok, vallások, népek között; meglátások és érdekek mentén, vagy puszta önzésből és irigységből. Végighasít a harag az ember történetén. A harag, az indulat pusztít, belül és kívül egyaránt, elemészt, dagad és szétfeszít. Elgondolkodtató, amikor régi sérelmek kezdenek újra elégtétel és bosszú után kiáltani, húszéves, kétszáz éves, kétezer éves ellentétek elevenednek újra a mában… (5)

– 3. Isten joggal haragudna ránk, és irgalma mégis bocsánatot készített, bűneinket elengedte, Jézus Krisztusért. Nincs ennél nagyobb örömhír. Elengedni! Elengedni! Elengedni! Elengedni azt, amit Isten is elengedett nekünk. Elengedni haragot és azt is, amit Isten már kivett a kezünkből. Emberileg sok minden jogosnak tűnhet, de Isten irgalmas igazsága más. Akkor tudunk „elengedni”, ha a kezünket már megragadta a megváltó Úr, és ezért mi is megragadhattuk az Ő kezét (Filippi 3,12). Ez a kapaszkodó olyan bizonyosság, ami segít elengedni az itteni hívságokat. Aki elengedi a haragot, az emberileg bármilyen jogosnak tűnő haragot, valamint az Isten által már szükségtelennek nevezett, vagy éppen Őáltala megítélt dolgokat, az „sokkal többet” kap helyette (Máté 13,8).

Prédikátor 5,9–19

276. dicséret