Mi fel sem foghatjuk azt az ELHAGYATOTTSÁGOT, amit Jézus élt át a kereszten. Az emberi hasonlatok soha nem fejezhetik ki a kereszt helyettes elégtételének titkát és ajándékát.

– 1. Ez a magány elhagyatottsága. A szenvedő Jézust mindenki gúnyolta és káromolta a kereszten: a járókelők, a Nagytanács tagjai, és Márk szerint az a két lator is, akiket Jézussal együtt feszítettek keresztre. Jézus emberileg teljesen elhagyatottá lett (29–32).

– 2. Ez az igazságtalanság elhagyatottsága. Jézus elhagyatottságát növeli a méltatlanság, hogy Őt, aki csak segített, és aki szerte járt, hogy jót tegyen (Cselekedetek 10,38), azt most két gonosztevővel, két politikai lázadóval „egy szintre emelték”. Jézus, emberi szempontok szerint igazságtalanul szenvedett és halt meg. Bűnösök közé sorolták (Ézsaiás 53,12).

– 3. Ez a teljes reménytelenség elhagyatottsága. Az igazi elhagyatottság ugyanis túl van az eddig felsoroltakon. Ezt akkor tapasztalta meg Jézus, amikor az Isten is elhagyta Őt (34). Keveset mondunk, ha ezt a teljes reménytelenség elhagyatottságának nevezzük. Emberek elhagynak, de ha az Isten is elhagy, az maga a kárhozat. Jézus a mélységek mélységét járta meg, miattunk, érettünk, helyettünk.

– 4. Van szabadulás az elhagyatottságból? Mi vagyunk méltók a halálra és Ő hal meg! (Márk 14,64) Ez a halál az Isten Fiának halála, nem ember halála. Ez a halál megváltó halál: minket megmentő halál, amelyet feltámadás követ, hogy végre vége legyen minden magánynak, igazságtalanságnak, reménytelenségnek; végre vége legyen a bűn, a halál, a gonosz hatalmának!

Bírák 14

145. dicséret