– 1. A szerelem Isten ajándéka, de a szerelem nem isteníthető, azaz nem a szerelem ad valódi boldogságot, megoldást, megváltást, hanem csakis az Isten. Az Énekek éneke megköszöni a férfi és a nő szerelmét, testi és lelki egyesülését, de nem isteníti azt. Az Ószövetség népét körbe vették más népek termékenységi kultuszai, amelyekre határozott, bibliai látással válaszolt az Énekek éneke. A próféták is elhatárolódtak attól, hogy a szerelmet istenként tiszteljék, amikor ezt bálványimádásnak nevezeték.

– 2. Jóléti világunkban sok minden a szerelem körül forog. Ettől várunk mindent, aztán csalódunk, „partnert” váltunk, majd újra próbálkozunk, de nem köteleződünk el, miközben annyi minden megy tönkre körülöttünk. A szerelem múlandó, halandó „isten” önmagában. A szerelem ajándék, de csak Isten kezéből véve, az Ő medrében. Egyébként nincs nagyobb kísértés és veszély a nap alatt a szerelemnél; – amely könnyen „szemétdombra” juttathatja életünket.

– 3. Nekünk a legszebb mindenkor a saját, Istentől kapott, egyetlen párunk. Őneki mondjuk, hogy szép. Sokan vannak még szépek, de mi az „idegen szépségre” nem tekinthetünk így. Ami nem az enyém, az után nem vágyakozom, ahhoz nem nyúlok, mert tolvajjá leszek.

Galata 4,1–11

483. dicséret