Sok bűnös, közöttük sok megvetett, idegen hatalmat kiszolgáló vámszedő kereste Jézust. A farizeusok zúgolódtak ezen. Az a legnagyobb farizeus, aki mindig a másikat látja bűnösnek, magát pedig különbnek. Pedig alapállapotunk az, hogy önmagunk mind vétkezünk és idegen hatalmakat kiszolgáló, egymást keményen megsarcoló vámszedők vagyunk (Róma 3,10–11). Leginkább akkor, amikor ezt még belátni sem vagyunk képesek (1–2). Jézus Krisztus együtt evett a bűnösökkel, de nem „cinkosként”, hanem megváltó Úrként, mert ez az asztalközösséggel kezdődő, megváltó szeretet megtalálta, töredelmes szívű bűnbánatra segítette, és újjászülte a vétkest. Micsoda szeretet, amely az egyért is külön elmegy, áldozattal megkeresi azt. Igen, az Úr egyen-egyenként számon tartja övéit. Az Úr kézbe vesz, felemel, vállára vesz, és hazavisz. Már az úton is Ő hordoz, Ő viszi a terheinket is, miközben mi biztosan irányban, már itt nagyobb távlatokban látunk.

Ámósz 7

137. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

Micsoda szeretet, amely az egyért is külön elmegy, áldozattal megkeresi azt. Igen, az Úr egyen-egyenként számon tartja övéit. Így jelent meg az Úr külön a hitetlen Tamásnak is, akit nem a sebek látványa, hanem a krisztusi megváltó szeretet segítette hitre (János 20,26–27), és az az öröm, amit ez a hit jelent. Ez az öröm a megtalálás öröme, amelyben az Úr kézbe vesz, felemel, vállára vesz, és hazavisz.

Nem Isten gyermeke az, aki nem tud örülni a másik üdvösségének, aki nem tud mindenkire ezzel a reménységgel tekinteni, ezért imádkozva és szolgálva (3–6). Az igazak a maguk erejéből akarnak üdvözülni, és elveszhetnek, akárcsak azok, akiket ez a kérdés nem is izgat. A bűnösök tudják, hogy milyenek ők valójában, de tudják azt is, hogy nagy kegyelem emelte fel őket (7).

Szerző: refdunantul  2018.08.31. 04:00 komment

süti beállítások módosítása