KERESZTELŐ JÁNOS TANÍTVÁNYAI EFEZUSBAN. - Apollós Efezusból Korinthusba ment, miközben Pál megérkezett Efezusba (1). Itt megkérdezte őket, kaptak-e Szentlelket, mielőtt hívőkké lettek? Válaszukból kiderül, hogy ők még nem is hallottak a Szentlélekről (2), mert ők a János keresztségét kapták. Pál ekkor beszélt nekik arról, hogy mit jelent az, amikor az Úr Jézus nevére keresztelkedik meg valaki. - Aki hisz a Jézus Krisztusban, és megkeresztelkedett az Ő nevére, annak életében a megtérés nemcsak bűnvallást és bűnbocsánatot jelent, hanem ennél sokkal többet, azt a szentlelkes garanciát, hogy megtérése biztos, visszafordíthatatlan, mások számára is látható, üdvösséges irányváltás (4). A Szentlélek a Jézus Krisztusba vetett hit által adatik, illetve a Szentlélek támasztja a Jézus Krisztusba vetett hitet. Így megtérésünk a Jézus Krisztusban megváltott ember megtérése, aki minden saját nyomorúsága ellenére is bizonyos abban, hogy Isten őrá, a Jézus Krisztusban közölt kegyelmén keresztül tekint. Ez a kiválasztó, mindent megelőző kegyelem az, amely nemcsak tisztának tart minket, a Jézus Krisztusért, hanem, felülről erőt is ad nekünk arra, hogy egyre inkább feltisztuljon az életünk.*

1Mózes 46

81. zsoltár

* A Szentlélek felülről adatik, Isten kegyelmeként, a kézrátétel ezért könyörög, a Szentlélek jelenlétét „külsőleg kimutatja”. Aki kapta a Szentlelket, az hirdeti és éli az Igét, az elsősorban nem nyelveken szól, hanem érthető nyelveken beszél (6), vagyis ma is érthető módon hirdeti az Igét. Kálvin szerint Isten ma már nem kézrátétel, hanem az Ige hirdetése által adja a Lelket, hogy higgyünk a Jézus Krisztusban (4).