A Júdából érkezett zsidók ezt mondták: ha nem metélkedtek körül, nem üdvözülhettek (1). Ezzel azt a gyarló emberi gondolatot fogalmazzák meg, hogy ha nem lesztek olyanok, mint mi, akkor nincs üdvösségetek, mert az igazság mindenben pontosan nálunk van. Azóta is kísért ez a lelkület Isten mindenkori népe között; ugyanakkor ma egy olyan világban élünk, ahol bizony küldetésünk, hitvalló lelkülettel hirdetni, hogy van igazság, ez nem a mi igazságunk, mi is ajándékba kaptuk ez az igazságot; és Jézus Krisztus az igazság. Őbenne van üdvösségünk. Ezt hirdette Péter és Pál bizonyságtétele az apostoli gyűlésen, Jeruzsálemben (6-12); ezt igazolta Jakab apostol írásmagyarázata, Ámósz próféta alapján (16-18), miszerint azok a pogányok is megismerik az Urat, akiket magához hív az Isten (Ámósz 9,11-12).*

1Mózes 35

141. zsoltár

* Figyeljük meg, akkor sem egyedül, önhatalmúlag döntöttek fontos kérdésekben, hanem a tekintéllyel rendelkező vezetőkre, akkor az apostolokra figyelve, közösen Isten színe elé vitték a kérdést (2-4). Külön-külön senki sem okoskodott és önkényeskedett, mint aki minden tudás birtokában lenne. Ez nem demokratikus döntés volt, hanem mindenképpen a hívők közösségében megvitatott, majd Isten színe előtt kiimádkozott, Isten kijelentésére figyelő határozat született itt. Ma is ez a járható út, amikor fontos kérdésekben döntünk. Ugyanakkor ez a döntés abban is Istennek kedves, hogy a valós helyzettel is számolt, amely Mózes törvényének alapvető elvárásait továbbra is szem előtt tartja, hiszen ott, ebben a keretben rezdült a lélek. Ez, akkor, ott, bölcs döntés volt, miszerint a pogányok is tartózkodjanak a bálványimádástól, paráznaságtól, a megfulladt állattól és a vértől (20). A lényege azonban az volt ennek a határozatnak, hogy mindahányan az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk (11).