Kié a föld? Bárhol telepedünk le, tudnunk kell: az Úré a föld (Zsoltárok 24,1).* Amikor Isten népe, a környező népek legyőzésével birtokba vehette az Ígéret Földjét, alázattal tudniuk kellett, hogy a győzelem nem az övék, hanem, az Úr jár előttük. A föld is csak egy időre adatott nekik, azért, hogy „kiábrázolják” Isten országának készülődését, amely majd megjelenik ebben a világban, a Jézus Krisztusban, és teljessé lesz „odaát”. Ennek ellenére mi folyton birtokolni akarunk, többet és többet. Mindig az a kérdés, hogy ki diszponál dolgok, javak, történések felett; sokszor nem számít, hogy ez életekbe, népek pusztulásába kerül. Isten ennek ellenére, a bűntől rontott világ ellentmondásosságát felhasználta, hogy annak megváltását előkészítse. Szíhón és Óg legyőzése csak átmeneti, az igazi győzelem, a golgotai kereszten történt. Onnantól kezdve azonban bátrabban lehet elengedni dolgokat; ugyanakkor örvendező szívvel lehet elfogadni evilági javakat is; azokkal bátrabban lehet élni, nem visszaélni. Krisztusban lehet elengedni, de lehet örülni is annak, ami egy időre, Isten ajándékaként az enyém, és amit nem a másiktól vettem el, felebarátomat megnyomorítva, hanem valóban Isten kezéből kaptam.

Filippi 2,12-30

261. dicséret

* Itt, ebben a világban, még az Ígéret Földje is csak „ideiglenes” lakásunk, amely arra hivatott, hogy „kiábrázolja” azt az országot, amelyet Isten készített nekünk, „odaát”.