Mai igeszakaszunkban azt látjuk, hogy mi a bűn, amely „halálos”, mert elégedetlen, ellenséges és nem bírja a próbatételeket (2-6), mint itt a nép, a pusztában. Persze víz nélkül nincs az a „szent”, aki sokáig bírná. Éppen ez a bűn, valójában az ember nyomorúsága, amely egy határig bírja csak a nélkülözést, a kísértést, és előbb-utóbb megtörik teste is, lelke is. Még a vezetők sem különbek, még Mózes és Áron sem, mert Isten dicsőségével visszaélnek, és maguknak tulajdonítják a nép előtt mindazt, ami csakis Isten cselekedhet (10), nevezetesen, hogy vizet fakasszon a sziklából. Ők pedig hencegve kérdik a szomjazókat: fakasszunk vizet nektek a sziklából? Ezért ők sem mehetnek be az Ígéret Földjére (12). Nincs igaz ember egy sem (13). Krisztus mindenkiért jött, a választottak pedig rádöbbennek erre, és megragadják a mentőövet. Te is választott vagy, dobj másnak is mentőövet, hiszen te nem válogathatsz a süllyedő hajón.

Filippi 1,1-17

152. dicséret

* Mirjám meghalt (1), nem azért, mert Mózes és Áron ellen szólt egykor (4Mózes 12), hanem mert eljött elköltözésének ideje; mert a bűn zsoldja a halál, de a bűnnek nincs örökkévaló következménye, az Úrban.