Isten kiválasztotta Ábrahám utódait, hogy általuk nyerjen áldást a föld minden nemzetsége (1Mózes 12,3). A tizenkét törzs közül az Úr kiválasztotta Júda törzsét (68), közülük pedig szolgáját, Dávidot (70), akinek utódai közül született meg Jézus Krisztus, aki az Isten Fia, Megváltó. Látjuk tehát, hogy Isten kiválasztó kegyelme koncentrálódik egy népre, egy törzsre, egy emberre, míg aztán Jézus Krisztusban ez a kiválasztó kegyelme, felfoghatatlan bölcsessége szerint kiterjed minden népre (Róma 11,33). A kiválasztottság mindig örömmel, reménységgel tölt el, szolgálatra hív, nyitott a másik ember felé, és minden áldást a szuverén, kiválasztó Istenre bíz, aki mindent tökéletesen cselekszik. A kiválasztott ember, a kiválasztott egyház soha nem gőgös, soha nem embertelenül szigorú, életidegen és morcos, de nem is rajongó, hanem józan reménységgel tekint mindenre és mindenkire. Jó tudni, hogy Isten kiválasztó kegyelme pásztorol, tiszta szívvel és ügyes kézzel terelget (71-72). Kell-e ennél több? 

2Korinthus 1,1-11

369. dicséret