Mindig fenyegette a keresztyénséget az a veszély, hogy olcsó erkölcsi kérdéssé silányítják egyesek az üzenetet.* Mindig elkeseredek, amikor primitív okfejtésekkel például a férfi-nő kapcsolatának tisztaságára, vagy bármiféle hitelességre redukálják ezt az ügyet. Pedig ez, a mai Ige szerint is a megváltás evangéliumának káromlása (9), amelynek első lépése, hogy felszínes és képmutató törvényeskedéssé fajul az egész ügy. Hiszen éppen az a probléma, hogy nem tudunk tiszták és maradéktalanul hitelesek lenni, csak az Úr tekinthet bennünket annak, és csak az Úr tehet bennünket azzá. Jézus Krisztus ügye az erkölcsi kérdéseknél sokkal magasabb és mélyebb (Róma 11,33), mert Ő azért jött, hogy az emberlét minden tekintetben nyomorúságos valóságát az élet teljességének óceánjába vezesse (9).** Ne féljünk a teljes evangéliumot, a valóságos Krisztus-ügyet képviselni (10), ha kell, vállaljunk ezért szenvedést, azzal a bizonyossággal, hogy Isten nemcsak megáldja hűségünket, hanem eleve megtart ebben a hűségünkben, és a győzelem már a miénk (10-11). Közben pedig egyre tisztábbak és hitelesebbek leszünk Őáltala.

Jób 9,13-35

130. zsoltár

* Ezt nem szabad, azt nem szabad, viselkedj jól, ahogy illik (és ahogy majd mi megmondjuk)!

** Ilyen értelemben is Ő az első és az utolsó, az élet kezdete és vége, aki halott volt, de életre kelt érettünk (8), hogy mi is éljünk, valóban éljünk, és ne nyomorúságosan vegetáljunk; legyen az cifra, vagy látványos nyomorúság; az élet teljességéhez, az üdvösséghez viszonyítva teljesen mindegy.