Jézus Krisztusban hinni, az Ő feltámadásának ajándékát megragadni és arról tanúskodni, tanítvánnyá lenni, nem emberi akarat dolga, hanem Isten Lelkének ajándéka. Ajándék hinni! Ajándék tudni, hogy Jézus Krisztusnak adatott minden hatalom mennyen és földön, ez a hatalom pedig teremtő, újjáteremtő és megváltó hatalom. Ajándék tanúskodni, ugyanis aki ebben a szeretet-hatalomban részesült, az feladatot kap, hogy hirdesse az evangéliumot, ott ahová Jézus rendelte őt (16). A misszió azonban soha ne emberi hatalmi igény kifejezése legyen, hanem az Isten életet mentő, szolgáló, megváltó hatalmának meghirdetése, valamint megélése. Sajnos, misszió címén valójában „magunkat” akarjuk a másikra erőltetni, életünk pedig annyiszor ellene mond Jézus Krisztus szeretetének. Legalább szavainkkal bátorítsunk, bíztassunk, dicsérjünk, vigasztaljunk másokat; ha már többre nem futja, mert ez a hitre hívás első lépése. Akit szavainkkal bíztatunk, az lesz majd fogékony előbb-utóbb a tanításra, - az isteni, vitathatatlan, javunkat szolgáló igazságok befogadására. Ebben a szolgálatban azonban velünk az Isten (20; Máté 1,23).

Jób 6

151. dicséret

* A Jézus sírjánál virrasztó őrség nem lett Jézus feltámadásának hírnöke, pedig ők látták és hallották mindazt, ami történt; de mégsem lettek tanúkká és tanítványokká, sőt jó pénzért hazudtak, a csoda ellenkezőjét híresztelték, miszerint Jézus tanítványai lopták el Mesterük testét, ezért üres a sírja (11-15). Innen érthető igazán a missziói parancs.