A ma embere nem szívesen hallja azt, hogy „nem szabad”. Amikor Isten mondja, hogy „nem szabad”,* akkor azt értünk mondja, és azért mondja, mert azzal nemcsak az Ő dicsőségét csorbítjuk, hanem szenvedést okozunk a másiknak, és bajt hozunk magunkra is. Isten jobban tudja, értünk szól, engedelmesen fogadjuk el, ha azt mondja, hogy „nem szabad”! Ez a figyelmeztetés megállít a lejtőn, megfordulásra, megtérésre hív; ott van benne a korábbi vétkekre vonatkozó kegyelmi ígéret, de a határozott ítélet is, miszerint ha csak egy lépést tovább mész ezen az úton, az a halál.** Isten kegyelmének jele, ha megállít az Ő figyelmeztetése, „nem szabad”. Lehetünk és merjünk lenni mi is Isten eszközei mások életében azzal, hogy nyilvánvaló bűnökre kimondjuk, hogy „nem szabad”; ugyanakkor mindig vizsgáljuk meg, hogy indulatos irigységünk mondatja csupán velünk mások boldogabb, örömtelibb életére azt, hogy „nem szabad”, vagy valóban ez az Isten üzenete általunk, egy konkrét, súlyos helyzetben, amelyet gyógyítani akar az Úr!

2Sámuel 3,22-39

262. dicséret

* Megragadott ez az intés: „nem szabad!”. Keresztelő János megintette Heródest, miszerint nem szabad azt tennie, amit tesz (4), mert az istentelen, embertelen és erkölcstelen. Keresztelő János ezért az intésért börtönt szenvedett, majd kivégezték. Jézus Krisztus puszta megjelenése, híre elég volt ahhoz, hogy Heródest, sokféle bűnének emléke nyugtalanná tegye (1).

** Nem lehet kettős játékot játszani a bűnnel, visszaélve a kegyelemmel, ahogy ezt Heródes tette egy ideig, hogy nem merte megöletni Keresztelő Jánost, hanem „csak” börtönbe záratta, de közben a saját életén semmit sem változtatott.