Leragadtam a képnél: Isten népének lelki házzá kell felépülnie. Jézus Krisztus egyik példázata toronyépítésről szól (Lukács 14,28). Talán nem is a számvetés a leglényegesebb ebben a példázatban, mint inkább az a tény, hogy a mi Urunk toronyról beszél és nem viskóról. Épüljünk fel ilyen lelki házzá, toronnyá. Minden tornyunk erre figyelmeztet. Tornyot, vagy szánalmas viskót látnak, ha ránk tekintenek? Régi bakterházak roskadoztak sokáig a vasútvonalak mentén, de a fénysorompós  technika megjelenésével lakatlanok, elhagyatottak lettek, ezért el is dózerolták jó részüket. A jeladó tornyok azonban ma is állnak, még akkor is, ha más a funkciójuk egy megváltozott világban. A viskó összedől, a torony azonban áll, mert látható, tiszteletre méltó, mert másokat is panorámával ajándékoz meg, mert tudja, hogy az ég nálánál is magasabban van. Felépülhetünk lelki házzá, mert megtapasztaltuk, hogy jóságos az Úr (1-3). Messziről látható karcsú toronnyá kell emelkednünk, ahol minden építőkő megtalálta a helyét. Ennek a toronynak a tartása Krisztus (6).