„Jöjjön el már a nyugalom értem, túl annyi tévedésen, hogy ne meneküljek innen tovább” (Republic).* Lenne ok menekülni. Életünk szövetség a halállal (18), bilincseket rakunk egymásra, és ez a bilincs egyre szorosabb lesz (21). Megtapasztaljuk, hogy kicsi az ágy és rövid a takaró; kifejező képek ezek az emberi élet sokféle nyomorúságának szemléltetésére (20). Tele van az életünk folyamatos rettegéssel, és védekezésként állandóan hadakozunk egymással (19). Eljut az ember odáig, hogy már csak nyugalmat akar, és menekülne valami „szigetre”. Az Ige azonban azt hirdeti, hogy ez a rettegés lehet menekülésünk egyedüli útja is, mert a félelem megérteti velünk a kijelentést (19). Az igazi menekülést ugyanis az Úr kínálja nekünk, Jézus Krisztusban. Ettől kezdve a hit embere érezheti ugyan, hogy legszívesebben menekülne, de AKI HISZ, AZ NEM FUT (16), hanem a helyén marad, és hűséggel, bátran végzi azt, ami rá bízatott, sokak gyógyulására és örömére.** Menekülnél, ne menekülj, mert van menekvés (szabadítás)!

Cselekedetek 17,10-15

168. dicséret

* Több szerzeménye keresi a választ a „titokzatos” emberi élet nagy kérdéseire, és kimondatlanul is megváltás után kiált. Súlyos betegen is koncertezett, tette a dolgát: azt, ami neki adatott; betegen sem menekült.

** Ez még akkor is érvényes, ha Istennek adott helyzetekben lehet konkrét parancsa a menekülés, és erre lehetőséget is ad, mert így nyújt szabadítást. Aki hisz, szilárd fundamentumon áll, nem süllyed el a sárban, mennyei mércéje van, amelyhez igazodva él. Aki hisz, annak Isten felbontja a halállal való szövetségét (18).