- Miért jelentjük fel a másikat? Mert a rend és az igazság lelkesen-lelketlen hívei vagyunk, vagy egyszerűen „csak” azért, mert zavar a másik, és meg akarjuk semmisíteni? A rend és az Isten akarata szerinti igazság persze vitathatatlanul fontos, de ettől kezdve beindul a paragrafusok embertelen gépezete. - Ki az, aki a feljelentést teszi? Tattenaj, a perzsa király folyamon túli tartományának felügyelője. Ide tartozott Szíria és Palesztina. - A feljelentés konkrét oka? Minden építkezés gyanús, miért, miből, hogyan? Hát még egy templom építése? Nem vezet ez a megerősödés előbb utóbb a birodalom elleni lázadáshoz? - Milyen lélek van a feljelentőben? Ennek a kérdésnek a megválaszolását rábízom az olvasóra. - Ki védi a feljelentettet? Őket mindig az Úr védi, mert Ő mindig a kitaszítottak oldalán áll. Éhezőket elégít meg; hatalmasokat, gőgösöket szór szét (Lukács 1,46-56). Ez nem azt jelenti, hogy igazat is ad nekik! Az övéinek ügyét pedig mindezeken túl még győzelemre is viszi. Szép távlatok: megvéd, megigazít (noha nincs igazunk), és győzedelmet ad. Aki ilyen távlatokkal rendelkezik, annak nincs szüksége arra, hogy feljelentse a másikat, inkább arra van indíttatása, hogy a gonoszt jóval győzze meg (Róma 12,21).

1Korinthus 5

223. dicséret