Isten megkülönbözteti népét más népektől, ők pedig olyanok akarnak lenni, mint a többi népek, mint a többség. Ezzel indokolják azt, hogy királyt akarnak maguknak, mint más népek, noha az Úr az ő királyuk. Azóta is a többség adta mintákhoz igazodunk. Még a demokrácia elve is erről szól. Valójában azonban nem demokráciára, hanem teokráciára, azaz Isten uralmára (királyságára) lenne szükség, melyben Isten igazságot, örömöt és üdvösséget ajándékozó akarata megvalósul. Isten országa ott valósul meg, ahol Jézus Krisztus úrrá lesz az emberi élet felett. Tehát, nem a többség akarata a döntő, hanem az Isten akarata a mindenkor irányadó. Amíg nem ez a szempont, addig folyamatosan életveszélyben vagyunk, és folyamatosan megkeserítjük egymás életét. 

Jakab 1,1-18

150. zsoltár