Az Úr, miközben megfenyíti népét, azonközben a „bensője remeg” értük (20). Isten jövőt készít, reményre hangol, ezért abbahagyhatjuk a keserves sírást. Isten a népét visszahozza földjükre; de ennél többet cselekszik; Isten mindig többet cselekszik, mint várnánk, ugyanis nemcsak földjükre, hanem Önmagához is visszatéríti népét, belsejükbe írja Igéjét, így az Úr ismerete életük alapvető tudása lesz (33-34). Ez az élő hit, amely valóban letöröl a szemekről minden könnyet (15), még akkor is, ha nagy próbatétel érte az embert, mint a betlehemi gyermekgyilkosságok után, ahol Máté ezt az Igét idézi (Máté 2,17), hiszen van vigasztalás: Jézus Krisztust akkor sem győzte le a halál, sőt feltámadásában ő győzte le a halált. Ez a hit képes egyedül jóra fordítani sorsunkat (23), ez a hit képes egyedül felüdíteni a fáradt és elcsüggedt lelket (25). Itt is hangsúlyozza a próféta, hogy az Isten szeretetétől senki sem választhat el minket: majd ha le lehet mérni az eget odafent, akkor veti el Isten a szeretteit (37). Hála, hogy mi is népéhez tartozunk a Jézus Krisztus által.

Kolossé 1,9-23

230. dicséret