Az írástudók a Messiás Krisztust Dávid Fiaként várták, aki helyreállítja Izráel népét, és nemzeti várakozásaikat teljesítve más népek fölé emeli őket. Krisztus azonban „csak” a földi viszonylatokban „Dávid Fia”, valójában azonban Ő „Isten Fia”, aki minden ember, minden nép számára elhozta az élet teljességét. Ezért Jézus Krisztus földi értelemben „Dávid Fia”, utóda; örökkévaló értelemben azonban „Isten Fia”, azaz Dávidnak is Ura. Ezért Dávid éneke, a 110. zsoltár idézett helye is így érthető helyesen, miszerint Dávid, Krisztust Urának vallja (37): „Így szól az Úr Isten, az én Uramhoz, Krisztushoz” - fogalmaz Dávid…Kiben bízol, kire bíztad életedet, ki az Úr az életedben? Hiszed-e, hogy „Úrrá és Krisztussá tette Őt az Isten” (Cselekedetek 2,36). Ezért „csodás hatalma biztos rejtekében nyugton várjuk mire ébredünk…” (Bonhoeffer).
Zsoltárok 65
65. zsoltár