Az egyik próféta arcul üti a másikat, mert ez  a próféta azt állítja, hogy a többiekből hazug lélek beszél, és az Úr Lelke csak vele beszél (23). Ezzel ellentétben az arcul ütött próféta ilyet nem mondott, csak hittel hirdette azt az üzenetet, amit ő kapott az Úrtól, és amit felelősen tovább kellett adnia. A hamis próféták hamisságát pedig éppen az árulja el, hogy ilyen sarkított féltékenységgel értelmezik szolgatársuk szavát, és tettlegességgel reagálják le azt. Jézust is arcul ütve gúnyolták. Azok ütötték meg, akik az igazságra hivatkoztak, de csak hamis lehet az, aki indulatosan beszél és tettlegesen tudja megteremteni a „rendet” (Máté 26,67). Az ilyen embert a saját igazsága feszíti, és nem az igazság Lelke tölti el a szívét. Szavaink és tetteink lelepleznek bennünket. Előbb – utóbb napvilágra kerülnek a titkok. Jobb előtte megtisztulni minden hamisságból, és valóban Istennek átadott életet élni.
Róma 14,1-12
466. dicséret