Hívő szívvel valljuk, hogy „egyedül Istené a dicsőség” (SDG), „és a mi neveink fel vannak írva a mennybe”, de azonnal megsértődünk, ha például egy köszönetnyilvánítás során kifelejtenek bennünket. Mindig félek valakiket név szerint kiemelni, bármily érdemesek is lennének rá, mert az azonnal „halálos” sértődéseket válthat ki azokban, akiknek a neve kimaradt. Pál a Római levél végén sok ottani testvérét említi név szerint. Több névhez indoklást is fűz, másokat csak megemlít, és nyilván nem sorolta fel az összes ottani testvérét, tehát sokan kimaradhattak a köszöntésekből. Egy ilyen bőséges listában pedig bárki „joggal” kereshetné a nevét. Vajon megsértődtek-e azok, akik kimaradtak? Ezt nem tudhatjuk. Egy azonban bizonyos: a Krisztusban bűnbocsánatot és új életet nyert ember soha nem sértődhet meg; nem ilyen apróságon, hanem ennél komolyabb ügyekben sem. Ha sértődötten „duzzogsz”, még ha emberileg „indokolt” is, valójában a hited csorba!
2 Sámuel 13,20-39
326. dicséret