- 1. Amikor az ember „éhes”, és sokféleképpen lehet éhes, akkor elkezdi tépdesni a kalászokat. Még Jézus tanítványai sem tudták türtőztetni magukat, a szent napon sem, mert az éhség legyőzte őket (1). - 2. A farizeusokat nem érdekelte az emberi szükség, könyörtelenül odacsaptak az éhezőknek, azzal, hogy „nem szabad”, majd jelentették a parancs megszegését (2). - 3. Igazi evangélium következik ezután, valami egészen más, mint amit eddig megszokott a világ, és amit máig nem tudott befogadni: egyetlen parancs létezik az Isten és az ember szeretete, és a kettő valójában egy. Jézus, Dávid esete mellett (1Sámuel 21,1) a papok szolgálatát említi igazolásként (3-5).* - 4. Isten irgalmassága felette áll minden szent rendelkezésnek. Jézus Krisztus itt isteni teljhatalommal jelenti ki azt, ami kedves Istennek: irgalmasság és nem áldozat, szeretet és utána templom. Ő mondja ezt, aki Úr, Ura a parancsoknak is, Ura minden templomozásnak, vallásos gyakorlatnak, kegyességnek. Nagyobb Ő a „templomnál” (6). Ezért nincs vita, nincs „de” (6-7).

* Dávid is bement a templomba éhes csapatával, Ahimelek pap pedig irgalmasságot cselekedett velük, enni adott nekik a papok szent kenyeréből. A papok, a templomban, a templomi szolgálat végzése közben, valójában megszegik a szombatot; mert ha szó szerint vesszük a törvényt, mint a farizeusok, akkor valójában erről van szó. A papoknak a templomért meg kell szegniük a törvény betűit (3-5).