Isten előtti erkölcsi kérdés az, hogy megélhetésünk mekkora hányadát szereztük ügyeskedéssel, „spekulációval”, a tényleges munka helyett; - ma pedig a spekuláció felé billent el a mérleg nyelve. Isten mai népe is sokféleképpen gyarló. Itt prófétai kritikát olvasunk Isten népéről: akik hazudnak, alattomosak, erőszakosak (1), kalmárkodnak, ügyesen nagy vagyonra tesznek szert (8), és minden eredményüket a saját okosságuknak tulajdonítják (9). A pénzről szemérmesen nem beszél a hívő ember, de nem foglal el kisebb helyet az életünkben, mint bárkiében. Nem is ez a baj, hanem az a kérdés: hogyan szerezzük, milyen áron, mire használjuk; - Az a valódi megtérés, amikor az ember a „csúcson” rádöbben, hogy küzdött, „győzött”, de ez halálosan kevés, ezért elkezdi igazán, „sírva” keresni az Urat (5-7). 

Márk 16,1-8

350. dicséret