A fáraó bölcsei titkos mágiával utánozzák azokat a jeleket, amelyeket Mózes és Áron tesznek (3). Mégis alapvető különbség van a két történés között. Az egyik szemfényvesztés, mutatvány, fortély, ki tudja, milyen szellemi erőkkel; a másik pedig Isten jele, üzenettel, mennyei tartalommal, figyelmeztető ítélettel, lényegi céllal; hogy megtudják az Egyiptomiak: Isten az Úr (6). Két világ feszül itt egymásnak. Ha szentlelkes figyelemmel járunk kelünk a mindennapokban, sokszor tapasztalhatunk hasonlót: vitákban, véleményekben, megnyilvánulásokban. Végül a mágusok is kénytelenek feladni, és kimondani: „Isten ujja ez!” (15). Nem a megtérés, hanem a nyilvános tehetetlenség mondatja ezt velük, az Úr előtt ugyanis előbb utóbb mindnyájan fel kell adjuk a fortélyainkat, ha máskor nem, halálunk óráján; de nem mindegy hogy megtérő, vagy tehetetlen lelkülettel tesszük ezt.