1. Sára meghalt. Ábrahám meggyászolja és megsiratja a feleségét (2). A hívő ember is gyászol. Vannak „hiányok”, amelyek nagyon fájnak. 2. A hívő ember azonban nem omlik össze, nem adja fel. Ábrahám megrendül, de aztán felkel halottja mellől (3). Nem temetkezik bele a gyászba. Sokan nem tudnak ellenállni, főleg idős korban ennek a kísértésnek, hogy beletemetkezzenek, élő halottként a vesztségeikbe, és a megszépült múltba. 3. A hívő ember mindenkor bízik Isten ígéreteiben, még élete legszomorúbb időszakaiban is. Ábrahám Istenhez ragaszkodik, és nem bizonytalan emberi érzéseihez. Ábrahám túllát önmagán, veszteségén, helyzetén! 4. A hívő ember bánatában is cselekszik. Ábrahám megvásárol egy sírhelynyi földet. Készül az ígéret beteljesedésére. Szíve utolsó dobbanásáig azzal foglalkozik, amivel az Isten megbízta. Tudja, hogy az ígéret beteljesedése nem emberi erőlködéstől függ, de ugyanakkor ez az ígéret nem teszi őt tétlenné. 5. A hívő ember cselekszik, és reménységgel várakozik. Egy temetőnyi terület? Mit jelent ez az egész megígért országhoz képest? Ábrahám mégis bizonyos abban, amit Isten ígért! Ábrahám egyszerre cselekszik és bizalommal várakozik, hiszen az Úrra bízta ügyét.

Máté 7,24-29

274. dicséret