Eleve így kezdődik a mondat: „Ki az, aki nem tartozhat az Úr gyülekezetéhez?” Ma is több „hívő” kisközösség eleve így kezdi: Majd ők megmondják, hogy kik nem tartozhatnak hozzájuk, hogy ki a méltó, a „steril” hívő, aki kegyességben, hitvallásban, életfolytatásban is érdemes.

Jézus Krisztusban a kérdés megfordult, és ez egy alapvető szemléletváltást jelentett: „Ki tartozhat az Úr gyülekezetéhez?” Bizony, aki Jézus Krisztusra tekintve hiszi, hogy kegyelemből üdvössége van, és ez a hit feltisztuló élettel ajándékozza meg őt; az ilyen ember akkor is az Úr gyülekezetéhez, akkor is az Isten népéhez tartozhat, ha a „hatalmas keresztyének” kárhozatra kiabálják őt. 

Abban a korban életmentés lehetett az elkülönülés, mert a környező színes világ kavalkádja – amelyben az ember által kitalált istenek is csak úgy nyüzsögtek – „megzabálta” volna az élő hitet, ahogy a cápa felzabálja a kisebb halakat. Ennek ismeretében értsük, hogy akkor nem tartozhattak az Úr gyülekezetéhez az „idegenekkel” keveredők, még a tizedik nemzedékükben sem (3–7), valamint a tisztátalanok, és azok, akik rosszat akartak Isten népének (7). 

Ez az utóbbi kitétel Móáb népére utalt. Bizony, itt tetten érhető a Biblia emberi oldala is, ahol a szempontrendszerben ott rejtőzik a gyarló emberi indulat, hiszen Móáb népe nem segítő szándékkal közeledett Isten népéhez (7); ezért Móáb népe különösen tisztátalannak számított. De azok az „idegenek”, akik segítő szándékkal fordultak Isten népe felé, azok már a harmadik nemzedék során Isten gyülekezetéhez tartozhattak (8–9). A testileg „hibásak” kizárása valójában szimbolikus kifejezése annak, hogy Isten tökéletes, ezért Isten népének is tökéletesnek kell lenni (2). A gondolat kedves az Úrnak, de annak szószerinti értelmezése már az ember gyarlóságára utal, amit Jézus Krisztus betegekhez, fogyatékosokhoz, nyomorultakhoz lehajló, gyógyító szeretete korrigált. A Biblia isteni üzenete törékeny emberi formában jelenik meg. Lássunk túl ezen, a lényegre! Nézzünk Krisztusra! Isten Őbenne a gyarló emberi indulatot is fel tudta használni a saját népe védelmében, valamint örök üzenetének, a megváltás evangéliumának közlésében. Az Úr mindig áldássá fordítja, választott szerettei számára, az átkot (6). 

Jézus Krisztusban már nem számítanak a mai igeszakaszban felsorolt, kizáró szempontok: férfi és nő, szolga és szabad, zsidó és görög egyaránt az Ő gyülekezetének tagja lehet (Galata 3,28). Hiszen, aki hosszú időn át „nem keveredik” másokkal, mégpedig nyitott, de hitét tisztán megőrző szeretettel, az elszürkül, elgyengül, meghal. Az elkülönülés csak egy ideig lehetséges módja a megmaradásnak. Jézus Krisztusban az egyértelmű mederben haladó folyó sodrásának nyitottsága adatott nekünk, amely minden patakot, vizet befogad, de utána együtt haladva, egyértelműen krisztusi az irány. 

Szerző: refdunantul  2022.01.17. 04:00

süti beállítások módosítása