Jézus Krisztus hű marad, Ő önmagát meg nem tagadhatja!

Jézus Krisztus hű marad a mennyei, egyetlen igazsághoz, az Isten üdvözítő rendjéhez és üdvtervéhez. Ezt senki és semmi felül nem írhatja. Ez a krisztusi hűség ítélő igazság és határtalan irgalom egyszerre, amely Isten népe életében bizonnyal érvényesül. „Csak a megvetett kegyelem nem tudja elfedni az ítélő igazságot, az elfogadott mindig eltakarja.” (Ravasz László) Mi hűtlenkedünk, és Isten haragja joggal ér el bennünket. Isten népe azonban tudja, hogy ezt az isteni jogos haragot Jézus Krisztus elhordozta érettünk. Ő meghalt és feltámadott, hogy rajtunk Isten tökéletes igazsága megváltó kegyelemként érvényesülhessen (12–13). 

Ezért el ne feledkezzünk az evangéliumról; arról, hogy Jézus Krisztus feltámadott a halálból! Erre emlékezzünk, ezt hirdessük, ezt éljük mindenkor: az örömhírt (8)

Ez az öröm hassa át odaadó szolgálatainkat is, amely vállalja Krisztus ügyéért a szenvedést, de nem keresi azt. Ez az öröm katonai rendben betartja a parancsokat, de öröme és szeretete mindig túllép a lelketlen katonai renden. Ottlik Géza írja az „Iskola a határon” című regényében, hogy bizony különb ember lett volna, ha nem a parancsok vonalzóval kimért rengetegében éli le az életét. Ez az öröm a szabályokat betartva versenyez, de élete nem verseny, hiszen a győztes koszorú már az övé. Ez az öröm a szántóvető ember szorgalmával vet, de nem gürcöl, mert bízik a növekedés Urában. Az odaadó szolgálatot mindig áthatja az evangéliumi öröm, a reménység, amely tud nem szolgálni is, amely bizonyos helyzetekben éppen úgy szolgál, hogy csak emberként jelen van… (1–7)