A Példabeszédek könyvének rövid, bölcs mondásait olvashatjuk itt is, a bölcs ember és az ostoba ember magatartásáról és annak következményeiről. Megtaláljuk itt a bölcsességirodalom nagy témáit: a hatalom, gazdagság és szegénység; a beszéd és a higgadt hallgatás; a szorgalom és a lustaság visszatérő témái ezek. Mindegyik elolvasása után azt tapasztaljuk, hogy mindezek mai is elevenen érintenek bennünket! 

Igen, ahogy egy döglött légytől megbüdösödik a kenőcskészítő teljes olaja (1), úgy egyetlen „nehéz” ember tönkretehet körülöttünk mindent, vagy egyetlen tévedéssel szétzúzhatjuk az egész életünket (1). 

Valóban, ma is hatásosabb az ostobaság a bölcs tisztességnél. Nekünk azonban nem hatni kell, hanem evangéliumot hirdetni és szolgálni, a többit pedig majd az Úr elvégzi. 

A higgadtság ma is nagy ajándék, mert a higgadtság nagy vétkeket akadályoz meg (4). 

Ma is hemzsegnek körülöttünk a társadalmi igazságtalanságok (5–7), sokszor egészen sajátos, modern módon. 

Manapság is minden munkának, hivatásnak megvan a maga nehézsége (8–11). A prédikátor még azt is hozzáteszi, hogy az ostobát kifárasztja a munkája (15–18). Igen, fontos úgy odaadóan, hivatásként, szorgalmasan tenni a dolgunkat, hogy mégse csak arról szóljon az életünk, mert sokkal több az élet a munkánknál. Nem mindegy, mennyi időt, energiát fektetsz a munkádba, mert az életfeladatod sokkal több ennél! 

Manapság még inkább érvényes, hogy vigyázni kell a beszédünkre (12–14), abban az értelemben is, hogy még a hálószobában kimondott szavakat is az „égi madár” viszi tovább (20), vagyis minden kiderül, ma már mindent tudnak rólunk, ha akarnak… 

Több az élet, mint pénz és vagyon, de ma, a városiasodó világban, ahol minden élelemtermelő, kétkezi munkát elfelejtettünk, végképp csak pénz kell mindenhez, ami megélhetés (19). Nagy kiszolgáltatottság ez!

Látjuk tehát, hogy mi minden kell a bölcs élethez! De mi kell ahhoz, hogy bölcsek lehessünk? A bölcsességirodalom szerint a bölcsesség kezdete az Isten félelme (Példabeszédek 1,7). Az Isten félelme pedig nemcsak a hatalmas, egyetlen Isten szentsége előtti megrendülés, hanem annak megtapasztalása, hogy ez a hatalmas Isten lehajol érettünk, kézbe veszi töredékes életünket, megtart, megvált, és újjászül minket erre a „bölcs”, szent életre, az Ő erejével. Ez adatott nekünk Jézus Krisztusban. A mi királyunk, Jézus Krisztus; a mi országunk, az Isten országa; ezért a mi országunknak nem lesz „jaj…” (16)