Már régóta tudom, akikről alig, vagy keveset hallok, azok végeznek békés, építő, áldott szolgálatot; ott növekszik az Isten országa. Mi eleve rossz mérce szerint értékelünk: arra figyelünk, aki sokat nyüzsög és látványos eredményeket mutat fel, aztán mindig kiderül, hogy a nyüzsgés feszültségeket támasztott, amelyek azonnal betörik a látványos eredmények kirakatait. 

A mai igeszakaszra tekintve hajlamosak vagyunk Tólá és Jáír bírákat „kis” bíráknak, jelentékteleneknek nevezni, csak azért, mert röviden szól róluk és „eseménytelen idejükről” Isten Igéje: csak név, származás, lakhely feltüntetésével, szolgálati éveik és haláluk említésével. Abímelekről, meg Gedeonról is hosszú fejezeteket írtak, tele eseményekkel; de milyen eseményekkel! Nekünk ma már a csendes építkezés nem esemény; az ilyenben részt vállaló „vezető szolgák” fajsúlytalan emberek! Nagy baj ez. 

Tólá és Jáír bírák idejében, „Abímelek után” (1), negyvenöt éven keresztül békesség volt az országban (2–3). Abímelek gyarló korszaka után valóban Isten szabadítása volt a békesség eme tartós korszakát megteremteni, amelyben Tólá és Jáír bírák lehettek Isten eszközei (1). Ebben a békességben gyarapodott az ország. Erre utal Jáír harminc fia és harminc szamara. Ahol nem harci ménen száguldanak a nyugtalanul többre vágyók, hogy maguknak nevet és vagyont szerezzenek, ott az Isten mindenkinek gyarapodást ajándékoz, megerősödik a nagy család, Isten áldott életrendje (4). Tólá és Jáír bírák felkelése, szabadító tevékenysége nem harcot jelent, hanem az Isten áldott rendjének, igazságának, békességének megteremtését és megbecsülését, egy gyalázatos korszak után (1).

Boldog az, aki békében él, békés gyarapodás ideje alatt, miközben maga is ezt a békességet szolgálja, az Isten országát építve, egészen haláláig, hogy ez a békesség kiteljesedjen rajta, a Krisztusban. Ne tartsuk unalmasnak, középszerűnek, jelentéktelennek az ilyen szolgákat és időszakokat, mert ez az igazi Krisztus-követés, ez az, ami igazán jelentős, a többi csak öncélúan és halálosan harsány. Nem is tudjuk, milyen boldogok vagyunk?