Foglaljuk össze, mit olvasunk ebben a fejezetben!

Az Úr utasítása ez Mózesnek (1–6). Az indok a Baal-Peórnál történt vétek, amikor a móábiak között lakó midjániak meghívták Izráelt isteneik áldozataira, ahol Izráel fiai elkezdtek paráználkodni az ottani móábi és midjáni leányokkal, a termékenységi kultusz hatása alatt (4Mózes 25). A harcban egyetlen izraeli katona sem sérült meg, de kiirtottak minden midjáni férfit, városaikat és sátortáboraikat lerombolták, és nagy zsákmánnyal tértek haza (7–12). Mózes ekkor a foglyok közül megölette az asszonyokat és a fiúgyermekeket is, csak a szüzeket hagyta élve, nehogy újra bűnre csábítsák a népet (13–18). A vérengzés után a harcosok megtisztították önmagukat és a zsákmányt, majd a zsákmányt – amelynek itt leírt száma szinte felfoghatatlan – elosztották, és az előírások szerint átadták a zsákmányból az Úrnak járó részt, a szentély fenntartására (19–24). A katonák, győzelmi hálából, az összes zsákmányolt aranyékszert a szentélynek adományozták, hogy engesztelést szerezzenek maguknak (48–54).

Mit mondhatunk mindezekre? 

Sokféle magyarázati megoldás létezik ezekre a nehéz részekre. Józsué könyvének magyarázata során egyszer már leírtam ezeket a módozatokat, kísérleteket… Ez a fejezet igazából egy pontos látlelet arról, hogy miként működik a bűntől rontott világ. A fejezet olyan zsigeri, minden elemében, amilyen ma is ez a világ, benne mindenki: „Nincs igaz ember, egy sem.” (Róma 3,10–18) Ilyen a bűn, mindenkit határtalanul beszennyez, gyarló igazunkat képviselve, az Úrra hivatkozva, bűnt és jogos büntetést emlegetve, kegyetlen bosszút állva, megindokolva annak jogosságát… Teológiailag korrekten mondjuk, hogy az Úr jogosan bünteti meg a bűnt, de akkor nekünk végünk van, mindnyájunknak, hacsak az Ő irgalma nem könyörül rajtunk, érdemteleneken! Jézus Krisztusért kiáltunk, Őbenne vagyunk, Őbenne remélünk (2Korinthus 1,10), az Ő eljövetelére várunk (Jelenések 22,20). Isten, egyszülött Fiában megoldotta a bosszú kérdését! Tehát mi kezet ne merjünk emelni, senkire sem, semmilyen igazság nevében sem! Ha ez a krisztusi lelkület, a megtéretlen világban, védtelen kiszolgáltatottságot jelent, akkor jöjjön a vég, amely nekünk az élet kezdete (Bonhoeffer).