A fogadalomnak fontos szerepe van a hívő életben. 

Fogadalmainkat az Úr előtt tesszük, amivel elkötelezzük magunkat (4). A fogadalom lehet időszakos és egy életre szóló. A fogadalom tárgya az lehet, ami Isten dicsőségét, népe javát szolgálja és minden ember számára áldássá lehet. Fogadalmunkban azt ajánlhatjuk fel erre a célra, ami felett, a látható keretek között – Isten akaratából – mi rendelkezünk: önmagunk, tulajdonunk, bizonyos tekintetben a családunk, a házunk népe… 

A fogadalom kötelez. A fogadalmat tevőnek szüntelenül imádkoznia kell, hogy gyarló emberként, felülről kapjon erőt, vezetést, Szentlelket, hogy fogadalmát betölthesse. Ne tegyünk meggondolatlanul fogadalmat! Ebben segíthetnek azok, akik hozzánk közel állnak (6–9). 

Ugyanakkor gondoljuk meg, hogy Isten hívő népe, fogadalom nélkül is, csakis az Úr szolgálatában élhet, hiszen Isten eszközei vagyunk, az Úr cselekszik bennünk és általunk. Isten ígérete, fogadalma népe felé, Jézus Krisztusban beteljesedett rajtunk. Ettől kezdve Ő szív szerint késszé és hajlandóvá tesz minket arra, hogy Őneki éljünk.

Az önmegtartóztatás egy meghatározó, életmentő fogadalom lehetne. Igénk ezt külön kiemeli. Az önmegtartóztatás azt jelenti, hogy elhatározom, az Úr vezetését követve, hogy mit tehetek meg, és mit nem tehetek meg. Az időleges önmegtartóztatás, mint böjt, imádsággal együtt, egy cél érdekében is történhet. Minden nyomorúság abból fakad ebben a világban, hogy önmegvalósítók és önkiélők vagyunk, mindig feszegetjük a rendelkezésünkre álló határokat, halálosan. Szegényen és gazdagon is feszegetjük a magunk határait. Az önmegtartóztatás a legnagyobb szabadság. De ezt csak hitben lehet elfogadni, megtapasztalni, megélni. Szupermodern világunk hallani sem akar az önmegtartóztatásról. Az önmegtartóztatás nélküli élet kárba vész. Az önmegtartóztatás a Szentlélek gyümölcse, amely éltet (Galata 5,23).

*

Az Ószövetségben, férfi és nő egyaránt tehetett ilyen fogadalmat (3Mózes 27; 4Mózes 6,2; Bírák 13,4), amelynek csúcsa a názírfogadalom volt. A fogadalom vonatkozhatott önmagunkra, gyermekeinkre, valamelyik tulajdonunkra. Bizonyos fogadalmakat megfelelő pénzösszeggel meg lehetett váltani, vagy vétekáldozat bemutatásával lehetett rendezni azt. 

A fogadalom: ígéret valaminek a megtartására; az eskü: ígéret arra, hogy valamit nem teszünk meg. 

Ha egy nem házas lány tesz ilyen ígéretet, akkor azt az apja hagyhatja jóvá (4–6). Ha férjes asszony tesz ilyen fogadalmat, azt a férj hitelesítheti (7–9). Ha ők nem hagyják jóvá a nő fogadalmát, akkor az nem érvényes; de ha ők jóváhagyták, akkor ők felelnek a fogadalom megtartásáért (10–15). Az özvegy- és elvált asszonynak a fogadalmát meg kellett tartani, ugyanúgy, mint a férfinak (10). A fogadalom, bizonyos idő után, érvényessé vált, csak a megfelelő vétekáldozat bemutatásával lehetett érvényteleníteni azt (3Mózes 5,4–13). 

Ne felejtsük el, hogy a nő itt nem kiszolgáltatott helyzetben van, hanem inkább a férfi védelme alatt állt, hiszen a férfi, ha fogadalmat tett, akkor azt meg kellett tartania, nem számíthatott arra, hogy bárki is kezeskedik érte (3). Isten a mi kezesünk, a Krisztusban!