Hibátlan állatott lehetett feláldozni az Úrnak. Amelyik állat, akár a legkisebb fogyatékossággal is rendelkezett, az az állat nem volt alkalmas az áldozatra (19–20), kivéve ha önkéntes áldozatról volt szó (23). A hibátlant fogadja kedvesen az Úr. Csonkák és fogyatékosak, nem szereznek kegyelmet nekünk (25).

Többször is olvassuk itt ezt a tagmondatot: az áldozati állat vére kegyelmet szerez nekünk. Az egész ószövetségi áldozati kultusz, annak minden részletével együtt csakis arra mutat rá, hogy az ember, Isten kegyelméből állhat meg az Úr előtt. 

Az áldozati állat hibátlanságának követelménye rámutat a szent Isten tökéletességére, aki nem tűrheti a bűnt, a hibát, a bármiféle fogyatékosságot. 

A hibátlan állat feláldozása azonban a szent Isten kegyelmét hirdette meg, aki gyűlöli a bűnt, de szereti a bűnös embert, könyörülni akar a vétkes emberen. Isten kedvesen fogadja a hibátlan áldozati állatot, mert könyörülni akar rajtunk.

A hibátlan állatot hozta a sokféle szempontból nem hibátlan ember, hogy az állat hibátlanságára tekintve, az Isten az embernek kegyelmezzen. Ez a helyettes elégtétel. Tehát, nem az áldozónak, hanem az áldozatnak kellett tökéletesnek lenni: Isten kegyelméhez éppen ezért mindenféle csonka-bonka, fogyatékos, beteg, bűnös, terhelt ember odajárulhat, ha látja a maga nyomorúságát és hiszi az Úr kegyelmének elégséges, gyógyító, üdvözítő hatalmát.

Jézus Krisztus a mi tökéletes és megismételhetetlen áldozatunk, akire támaszkodunk, mint ahogy az áldozó rátette a kezét az áldozat állat fejére, és azzal azonosította magát. Jézus Krisztus az, akinek kegyelmébe kapaszkodunk, akiben elrejtőzve járulhatunk az Úr elé.

Jézus Krisztus kegyelme azonban újjászül már ebben az életben, hogy mi, akik kegyelmet nyertünk, Isten irgalmának eszközei lehessünk egy irgalmatlan világban.  

Szerző: refdunantul  2021.03.03. 04:00 komment

süti beállítások módosítása