Harsonás evangélium, örömhír ez a bibliai fejezet.

Örömhír, mert azt hirdeti, hogy meg lehet szabadulni, meg lehet tisztulni, el lehet engedni a kiferdült élet terheit és bűneit.

Örömhír mert ahogy a szegény és ártatlan kecskebakra ránehezedett a bűnbánó ember, mintegy átadva neki egész életének csődjét, hogy aztán a pusztába kergesse a bakot, úgy bocsát meg nekünk, és így tisztít meg minket az Isten (21–22). Valaki más bűnhődik miattunk! Az áldozati kultusz Jézus Krisztusra mutat, akiben ez végérvényesen, tökéletesen és győzelmesen megtörtént.

Örömhír az is, hogy nem kell többé végigcsinálni azokat a bonyolult, fárasztó, véres, számunkra idegen szertartásokat, amiket itt, ebben a fejezetben hosszan olvasunk. A szertartások fontosak, hogy a megváltó Úrban, a megváltás feletti örömünkben és bizonyosságunkban erősödjünk, hiszen Jézus Krisztusban minden üdvösségesen megoldódott.

Örömhír, hogy mi töredelmes szívvel beláthatjuk, miszerint Isten „sátra”, Isten kegyelme tisztátalan nép között lakik (16), ezért szentély, papok, Isten népe, egyház és világ engesztelésre szorul, mert ugyan mindenki mondja a magáét és mindenki a másikra mutogat, de nincs „itt” igaza senkinek se, és tisztátalan e-világban mindenki. Kegyelem, hogy mi ezt beláthatjuk és kegyelemért könyöröghetünk. 

Örömhír, hogy minden nap az isteni engesztelés, megváltás, megtisztulás kegyelmi ajándéka számunkra, és minden vasárnap Jézus Krisztusban örökre beteljesedett engesztelési ünnep nekünk, azért való hálaadás, hiszen üdvösségünk van (34).