Jóvátételi áldozatot akkor kellett bemutatni, amikor valaki kárt vagy veszteséget okozott, akár tudatlanul, akár szándékosan, és akár Isten, akár ember ellen elkövetve ezeket a vétkeket.
A jóvátételi áldozat először is akkor vált szükségessé, ha valaki hűtlenül bánt az Úr szent dolgaival (14–19). Aktuális üzenetként megfogalmazhatjuk, hogy ma ez az igeszakasz az egyházat hívja önvizsgálatra és bűnbánatra, mert bizony sokféleképpen bánunk hűtlenül az Úr szent dolgaival. Gondoljunk csak bele abba, hogy hova jutott a keresztyén hitünk felvállalása, az Úr iránti hűségünk, hitünk, szolgálatunk, szeretetünk? Most csak a magunk körein belül válaszoljunk erre a kérdésre. Sok prófécia inti a hűtlen pásztorokat (Ezékiel 34,2), de ez az intés ugyanúgy szól a hűtlen gyülekezeti tagoknak az istenfélelmet elhagyó jóléti keresztyénségünknek. Mennyire fontos számunkra Isten ügye, Jézus Krisztus egyháza, az evangélium örömhíre?
A jóvátételi áldozatok másik fajtáját akkor mutatták be, amikor valaki hűtlenséget követett el a felebarátjával szemben (20–26). Itt sem arról van szó csupán, amit a mózesi törvény leír, hiszen az Isten ügyével szembeni hűtlenség sem pénzügyi vagy valami látványos, tetten érhető visszaélést jelent csupán, hanem ennél sokkal többet. A felebaráttal szembeni hűtlenség is több annál, mint ami itt le van írva, miszerint megkárosítjuk, meglopjuk, megzsaroljuk felebarátunkat, hazudunk vele kapcsolatban. Az egymás iránti hűtlenségnek számos formája van a mai modern világban. Eleve az önzésünk ilyen, amellyel – főleg határhelyzetekben – viszonyulunk egymáshoz.
A jóvátételi áldozat azt az örömhírt tárja elénk, hogy jóvá lehet tenni azt, amit elrontottunk. Ez természetesen nem minden esetben jelenti azt, hogy bűneink következményét eltörölhetjük, hiszen azokat bizonyos esetekben egy életen keresztül hordoznunk kell. A jóvátétel itt azt jelenti, hogy van bűnbocsánat. Ebből a megnyert kegyelemből pedig az következik, hogy jóvátesszük azokat a hibákat, amelyeket elkövettünk, és amelyeket még jóvátehetünk. A megtért élet erre törekszik: hűségesen bánik az Úr szent dolgaival, egyre nagyobb buzgósággal, ez ad örömöt földi életének is; ugyanakkor visszaadja felebarátjának mindazt, amit elvett tőle, tud bocsánatot kérni és az elvett javak ötödrészét még azon felül megfizeti a kárvallottnak. Gondoljunk Zákeusra, aki először megtért, és ebből azonnal az következett, hogy vagyona felét a szegényeknek adta, és ha valakitől jogtalanul elvett valamit, annak a négyszeresét adta vissza (Lukács 19,8).
Sok mindent nem tudunk jóvátenni! Milyen nagy kegyelem, hogy Isten Jézus Krisztusban jóvátette a bűneink által okozott nyomorúságot, és Isten országa által, elkezdte visszaállítani az üdvösséges isteni rendet. Mi ehhez igazodunk.
