Az Úr parancsolata és részletesen szabályozta az áldozatok bemutatásának rendjét (3Mózes 1–7 fejezetek). Isten rendelése rámutat arra, hogy az elferdült világ elemi része az áldozat, nemcsak abban az értelemben, hogy egyik élet a másik feláldozásából élhet; hanem abban az értelemben is, hogy mások áldozata tisztíthat és menthet meg bennünket. Isten rendelése azonban ennél sokkal többre mutat rá: arra, ami Jézus Krisztusban, mint tökéletes engesztelő áldozatban lett teljessé, és akiben Isten minden bűnünkért eleget tett (Zsidókhoz írt levél 7,28), bennünket a gonosztól megszabadított és üdvösséggel, teljes és örök élettel ajándékozott meg (1–2). 

Az égőáldozat sajátossága, hogy azt teljesen el kellett égetni (9). Isten teljesen odaajándékozta Önmagát nekünk a Jézus Krisztusban. Életünk teljesen megoldott, kiengesztelt élet, és a maradéktalan beteljesedés felé haladó élet. 

Ennek előképe az égőáldozat, amit itt az áldozó és a pap együtt mutat be, mindegyik a maga, Istentől kijelölt feladatát végezve el (3–9). Közös a szolgálat, közös a szent ügy, más és más a feladat, az arra való elhívás. 

Az egyetlen és tökéletes áldozatot az Úr mutatta be értünk. Az előkép Jézus Krisztusban beteljesedett, ettől kezdve nem égőáldozatot, hanem szolgáló életünk hálaáldozatát mutatjuk be, mint megváltott ember, az élet evangéliumát, Jézus Krisztus ügyét szolgálva. Jézus Krisztus áldozatából odaszánt élet következhet, amely hálából az Úrnak és a mellé rendelt embertársának él. Ettől kezdve áldozatot hozunk egymásért, de csak rendkívüli – Istentől rendelt – helyzetekben kell feláldoznunk magunkat a másikért. A mi teljes önfeláldozásunk ugyanis semmit nem old meg a lényegi problémákat illetően; azt Jézus Krisztus már megoldotta. Más a hívő szolgálat és más a fanatizmus. 

Nincs különbség az áldozat értékességében, noha a marha, a juh és a madár értéke között volt különbség (3–14). Uram, ennyim van; kevés, töredékes, nem tökéletes; de a Te kegyelmedbe kapaszkodva odaáldozom azt Teneked, mert megváltó szereteted teljessé, értékessé tette, megtisztította, megváltotta az én töredékes életemet. Az égőáldozat nemcsak kötelező, hanem önkéntes áldozati fajta is volt: önként, hálából szánom oda az életemet.

Az égőáldozat evangéliumi mozzanata az, amikor az égőáldozatot bemutató rátette kezét a feláldozandó állat fejére (4). Az eredeti szövegben ez a kifejezés azt jelenti: rátámaszkodni. Ahogy az áldozatot bemutató ember rátámaszkodott a helyette bűnhődő, halált elszenvedő, hibátlan állatra, úgy kell nekünk ráhagyatkozni a mi Urunk Jézus Krisztusra, az Ő megtartó kegyelmére, mindenkor, mindenben! Ő a viharzó élet-tengeren, a halál árnyékának völgyében is biztos támasz; vihart lecsendesítő, halált legyőző, örök életet és új életet ajándékozó Úr. Ahogy az erkély rátámaszkodik az azt hordozó oszlopokra, úgy kell nekünk Jézus Krisztusra hagyatkozni, és az erkélyről már nagyobb, örök távlatokat látunk, míg lent belekeseredhetnénk a részletekbe. Reménységünk van (Róma 5,5).

Szerző: refdunantul  2021.02.05. 04:00 komment

süti beállítások módosítása