Az eddig elmondottakból az a legfontosabb… (1) Látszik, hogy a levél írója maga is küzd azzal, hogy az akkori olvasónak Jézus Krisztus Melkisédek rendje szerinti, egyetlen, tökéletes főpapságát elmagyarázza. Ezért újból és újból, más és más oldalról, megvilágítja az üzenetet, majd összefoglalja a lényeget, hogy az akkori olvasók számára egyértelmű legyen, hogy Jézus Krisztus olyan főpap, aki egyszeri és tökéletes áldozatával örök üdvösséget szerzett népének (5,9; 7,25). Mindig azt figyeljem Isten szavában, ami a legfontosabb; innen aztán a részletek is érthetőbbek lehetnek.

Az eddig elmondottakból az a legfontosabb, hogy Jézus Krisztus a mennyei világban (1) szól az érdekünkben az Istennél (7,25). Tehát, szedjük össze a legfontosabb üzeneteket! 

Van mennyei világ. 

Ebben a mennyei világban a „legbefolyásosabb” emel szót értünk a „leghatalmasabbnál”. Igen, mi ezt az üzenetet így értjük meg igazán: ha egy befolyásos valaki szól az érdekünkben a vezetőnek, akkor rendben lesz a dolog. A levél írója azonban a már megszokott fogalmakkal fejezi ki ugyanezt: Jézus Krisztus olyan főpap, aki az Isten királyi székének jobbjára ült a mennyei szentélyben, és ott könyörög érettünk (7,22). 

Ez a mennyei világ örökkévaló, tökéletes hely, ahol jó lenni (Máté 17,4), ahol a legjobb lenni (Filippi 1,23). Erre az a garancia, hogy ezt a szentélyt nem ember építette, hanem az Úr (2). A földi papok és főpapok a mennyei dolgok képmásának és árnyékának szolgálnak (3–4). A szent sátor a mennyei szentély árnyéka (5). A főpapi szolgálat folyamatos áldozata a tökéletes krisztusi főpapi áldozat és közbenjáró könyörgés árnyéka. Csak árnyék, mert annak örök és tökéletes valósága a mennyben van. Itt csak homályosan látunk, ott majd színről színre (1Korinthus 13,12).

Nincs ennél nagyobb örömhír, tényleg ez a lényeg: van út számunkra a mennybe! Jézus Krisztus örök üdvösséget szerzett nekünk (5,9) és folyamatosan könyörög érettünk (7,25). Háza népe vagyunk az Istennek (Efezus 2,19). 

Jób 30,16–31