Megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete. Ez a világtörténelem legnagyobb eseménye. Isten az örök élet gazdagságát ajándékozta nekünk: irgalmából. Ez egy visszavonhatatlan tény: Isten kegyelme üdvözített és újjászült bennünket (4–7).

Ezért elmondhatjuk, hogy egykor esztelenek, tévelygők voltunk, különféle kívánságok és élvezetek rabjaiként, gonoszságban, irigységben és gyűlöletben éltünk (3). 

De megjelent az Isten üdvözítő kegyelme. Ez a „de” az életünk üdvösséges fordulata (1–2). Újjászülettünk, valóban megváltoztunk, és Isten országának üdvösséges rendje megjelent az életünkben. Így az engedelmesség, a készség, a tisztelet, a megértő lelkület, a viszálykodást és mások lenézését kerülő szelídség gyümölcseit teremjük, minden ember iránt.

Túl „ideális” ez a leírás? Ne kételkedjünk az Isten hatalmas, újjászülő kegyelmében! Akinek üdvbizonyossága van, annak legláthatóbb jele az, hogy a leglehetetlenebb helyzetben is, az Úr erejét kérve, a fentiekre törekszik. Nem a másik ember szelídségére várunk, hanem mi kezdünk el, az Úr kegyelméből, krisztusi gyümölcsöket teremni. Ne mondjuk azt, hogy ebben a világban még nem lehet ilyenné lenni, mert az istentelen világban a törvény erejével kell odacsapni, hogy biztosítsuk a rendet. Igen, ez is igaz. De tiközöttetek ne így legyen! (Máté 20,26)

Jób 13