Áldott bizonyosság: Nekünk a mennyben van polgárjogunk! Az üdvösség már most a miénk. Üdvösségünk azonban, Jézus Krisztus visszajövetelével maradéktalanul kiteljesedik, amikor egész életünk, testünk és lelkünk megszabadul minden gyarlóságtól és részesül az Isten dicsőségében, örömében, boldogságában (1Timóteus 1,11). Jézus Krisztus halált legyőző, gonoszt, mindeneket maga alá rendelő ereje képes megcselekedni ezt a csodát. Áldott bizonyosság: Jézus Krisztusban üdvösségünk van (20–21). 

Ez a bizonyosság tudja azt is, hogy Jézus Krisztuson kívül nincs üdvösség, mert Jézus Krisztus az üdvösség életeleme, mint a halnak a víz, a gyümölcstermő fának a talaj, a madárnak a levegő, minden élőnek az oxigén. Jézus Krisztus nélkül, minden igyekezetünk ellenére is, kárt vall az életünk, gyalázatos dolgokkal dicsekszünk és istenünk a hasunk lesz, meg minden más, ami enni, inni, élvezni, birtokolni, uralkodni való. Aki Jézus Krisztus megváltó keresztjén megbotránkozva a maga erejéből, ügyességéből remél megoldást, megváltást, az Isten ellenségéve lesz, és aki az Úr ellensége, az csakis elveszhet (18–19). 

Ugyanakkor vegyük észre Pál alázatát, határozottsága ellenére is szomorúságát, amikor erről beszél. Az apostol sírva beszél azokról, akik ebben az állapotban vannak, és ebben a sírásban ott rejlik az érettük való könyörgés, a velük kapcsolatos üdvösséges reménység (18). Az üdvbizonyosságból ugyanis soha nem következhet mások kárhoztatása. Hitünkben és üdvösségünkben legyünk bizonyosak, de soha ne felejtsük el, hogy mindez ajándék, ezért senki sem kérkedhet (Efezus 2,8–9). Ebben az imádságos alázatban is legyünk Pál követői! A hívő gőgnél nincs visszataszítóbb, és ez egyben az elvetett állapot beszédes jele. Az Úr óvjon bennünket ettől! (15–17)

Jób 6