JÉZUS BESZÉDE AZ ÍRÁSTUDÓK ÉS A FARIZEUSOK ELLEN – I.

– 1. Isten törvénye jó, mert Isten rendjét, ezért az emberi élet kiteljesedését szolgálja. Isten törvénye Isten dicsőségére és az ember javára van. Az írástudók és a farizeusok mondanivalója fontos, hiszen ők Isten törvényének illetékes és hivatalos magyarázói voltak. Jézus hangsúlyozza, hogy Isten törvényét meg kell tartani, ezért amit az írástudók és farizeusok mondanak, az nélkülözhetetlen (1–2).

– 3. Az írástudók és a farizeusok azonban csak mondják az Isten törvényét, de nem aszerint cselekszenek! Ez a mi életünk nagy nyomorúsága is! Mondani még mondjuk, de nem aszerint élünk (3). Manapság annyival lett nagyobb és halálosabb ez a nyomorúságunk, hogy ma már mondani sem mondjuk elég határozottan, illetve hangunk sokakhoz nem jut el. Alig mondjuk, nem is éljük; ha pedig mondjuk, akkor rosszul mondjuk – mint az akkori írástudók –, mert nem az Írás lényegét hirdetjük, nem az Isten életet megtartani akaró szándékát és az ebből következő rend szépségét hangsúlyozzuk; hanem képmutatóan kegyesen különbnek mutatjuk magunkat társainknál, miközben másokat érthetetlen beszédekkel és elhordozhatatlan terhekkel fárasztunk (4–11). Lehetne sorolni, minden belemagyarázás nélkül aktualizálni Jézus szavait…

– 4. A „vallás” fontos, ha Isten életet megtartó szándékát képviseli, és annak rendjéhez igazodik, valamint másokat is arra int. Jézus azonban túlmutat a „valláson”, mint rituális, kulturális és erkölcsrendészeti képződményen. Jézus feddő beszéde rámutat az ember farizeusian hitetlen, vagy manapság szekularizáltan hitetlen voltára; és arra, hogy az ember megváltásra, újjászületésre szorul; vezető és vezetett egyaránt, akkor és ma is! Csak megváltott emberként tudjuk evangéliumként hirdetni, és a magunk helyén töredékesen megélni, az Isten törvényét.

2Mózes 27