IGAZSÁG ÉS KEGYELEM.

– 1. Keresztelő János keresztsége a megtérés és bűnbánat keresztsége. A bűntelen Jézus azért keresztelkedett meg Jánosnál, hogy ezzel meghirdesse: Ő mindenben közösséget vállal népével, részese népe minden nyomorúságának, és azokat magára veszi, rólunk leveszi, minket megvált. Jézus nem magáért keresztelkedett meg, mintha Őneki lenne szüksége bűnbánatra, megtérésre, bűnbocsánatra, hanem népéért, értünk; vagyis azért, hogy kifejezze: halála által nekünk szerez feloldozást és megoldást, feltámadásával nekünk ajándékoz örök életet (13–15).

– 2. Ember erre képtelen. Belegondolok: mennyire nem tudok osztozni a másik nyomorúságában; nemhogy nem tudom magamra venni azt, hanem inkább menekülök az elől, amíg csak tehetem; nem tudok érdemben segíteni, nem tudok lényegi megoldást ajándékozni. Egyikünk sem képes erre. Ha van bennünk szeretet, sokat segíthetünk egymáson, enyhíthetjük a nyomort, de mindig kívül maradunk a másik baján, viszont előbb-utóbb beleveszünk majd a saját bajunkba. Ez az igazság. A többi mind mellébeszélés, ideértve a saját gyarló igazságunkat is. Isten igazsága az Ő tökéletes rendjét képviseli, amit mi szétszabdaltunk. Ahol istentelenség van, ott arat a halál. Életünk sok bűnére-vétkére tekintve, bizony ki kell mondanunk, hogy jogos igazság ez (Róma 6,23).

– 3. Isten azonban úgy töltötte be igazságát, hogy kegyelmezett nekünk: Jézus Krisztusban nemcsak osztozott sorsunkban, hanem hatalmával levette rólunk nyomorúságos életünk halálos terhét. Megnyílt az ég (16). Az Úr Lelke megelevenítette testünket és lelkünket (16). Isten gyermekeivé lehetünk mi is, akik hallják az Úr szavát. Az ilyen emberekben gyönyörködhet az Úr, mert az ilyenek örömöt okoznak embertársaiknak is, hiszen nem a saját gyarló igazságukat, hanem az Úr üdvösséges igazságát képviselik (17).

1Mózes 6,9–7,24