– A déli részek királyainak legyőzése után, az északi részek királyai megriadtan szövetkeztek Józsué ellen. Seregükkel szemben, emberileg esélye sem lett volna Józsuénak (1–5).

– Isten azonban bátorította Józsuét (6). Józsué könyvének helyes magyarázata hit kérdése. Ez a hit tudja, hogy a Józsué által vívott harc rendkívüli, Isten felhatalmazásából történő küzdelem, ezért nem sorolható a történelem sokféle háborúi közé. Amikor az északiak felsorakoznak Józsué ellen, szinte a 2. zsoltár jut eszünkbe, mert olyanok ezek, mint akik összegyűltek az Úr ellen és az Ő felkentje ellen (Zsoltárok 2,1–3). Józsué és serege nem a maga harcát, hanem az Úr harcát vívta. Az Úr bátorításában bíztak. Nem szállt el a bátorságuk akkor sem, amikor a legyőzhetetlen ellenséget meglátták. Az Úr erejére hagyatkozva mindig elébe mentek az eseményeknek, és rajtaütés-szerűen cselekedtek. Nem nyűgözte le őket és nem is rettentette el őket az ellenség „technikája”; ártalmatlanná tették a paripákat, a harci szekereket, így nem kezdték el „átvenni azokat” (6–9). „Ezek a harci kocsikat, amazok a lovakat emlegetik dicsekedve, mi pedig Istenünknek, az Úrnak a nevét.” (Zsoltárok 20,8)

– Józsué neve azt jelenti: szabadító. Ő az Úr felkentjének, Jézus Krisztusnak „előképe”. Jézus Krisztus megvívja a végső győzelmet a gonosz pusztító seregével, és minden gyarló, pusztító harcból megváltja népét és megtérésre hívja a népeket. Sok még itt a harc: nemcsak gyarló harcok, hanem hit-harcok is, ezért az Isten országának kiteljesedésére várunk!

Lukács 24,36–49