A Példabeszédek könyve fejezeteinek önálló kétsorosai gyakran felfűzhetők egy-egy témára. Számos esetben találunk olyan fejezeteket is, ahol egymás után több kétsoros egy egységet képez. ISTEN SZUVERENITÁSÁRÓL SZÓL A 16. FEJEZET ELSŐ SZAKASZA (16,1–6).

– 1. Az ember, Isten előre elrendelt világában él! Ez a rendelés tökéletes, megfelelő, üdvösséges (4). Éppen ez a hívő nép bizonyossága: bár sok minden érthetetlennek tűnik, hitben látjuk, hogy nem az. Isten elrendelte a bűnöst is a veszedelem napjára (4), hacsak a bűnös meg nem tér, mert szeretettel és hűséggel jóvá lehet tenni a bűnt, istenfélelemmel (6). Ez a jóvátétel: Jézus Krisztus. Van kegyelem. De a kegyelmet megragadni is kegyelem. Isten rendelése nem felfogható, de ez az egyetlen megtartó rend.

– 2. Az ember tervezgethet, de Isten rendeli ki, hogy végül is mi szólaljon meg, mi kapjon hangsúlyt, mi történjen. Az ember az értelmével tervez, mindent ésszel akar felérni, mindent értelmesen ki akar számolni; stratégiákat gyárt, hogy honnan hová, milyen eszközökkel akar eljutni. Az ember tervezi a jövőjét… De sok minden másként lesz. Az ember tervez, de Isten rendel, dönt: örök rendje szerint (1).

– 3. Az ember helyesnek tarthatja a maga útját, minden lépését megmagyarázhatja, igazát bizonygathatja, jogi kreativitással alátámaszthatja; de az Úr megvizsgál, ismer, lát, tud mindenedről (2). Értelemmel is beláthatjuk: jaj nekünk! Egyedül Isten tökéletes! Egyedül Isten rendje helyes.

– 4. Boldog az az ember – március 15-én így mondjuk: boldog az a nép – amelyik felfedezhette Isten rendelésének szépségét és igazságát, és engedelmes hűséggel ahhoz igazodhat, még akkor is, ha az értelmével, az adott pillanatban nem is mindent ért (János 13,7). Aki Istenre hagyatkozva él, az Úr megtartó kegyelmére hagyatkozva cselekszik, minden felfuvalkodás nélkül (4), azt az Úr megtartja, annak szándékait, üdvözítő rendjében teljesíti (3).

Lukács 16,19–31