Isten kiválasztotta népét, hogy általuk nyerjen áldást a föld minden nemzetsége (1Mózes 12,3). Ézsaiás könyvében folyamatosan, így a legvégén is ez az isteni szándék lesz hangsúlyossá. Isten összegyűjti a különböző nyelvű népeket, mégpedig a Biblia első könyve szerinti módon: Saját népének maradéka a legtávolabbi vidékekre is elviszi az Úr dicsőségének ismeretét (19).

Közben pedig csoda történik – Isten eredeti rendelése szerint –, mert minden nép közül jönnek, minden nemzet közül lesznek, akiket megszólít az Úr szava, és akik előtt felragyog az Isten dicsősége (19). Csoda történik azáltal is, hogy ezek a „pogány” népek beléphetnek a szent városba és az Úr házába, valamint elhívást kaphatnak az Úr szolgálatára (20–21).

– Egészen más lesz minden, amikor megértjük, hogy életünk és szolgálatunk értelme: Isten dicsőségének felragyogása. Ahol Isten dicsősége ragyog, ott az Ő akarata érvényesül, és ott jó nekünk is (22–23).

Ahol Isten dicsősége nem ragyogott fel, ott nem jó, ott a halálban vagyunk, ott férgek rágnak minket és tűz emészt, már elevenen is. Nézz szét a világban! Ez van! Ezt tárja elénk a prófétai látomás záró képe (24).

– De adj hálát, hogy noha ez van; mégsem ebben vagyunk; mert adatott szabadulás, a Jézus Krisztusban. Jézus Krisztusban felragyogott az Isten dicsősége (Lukács 2,9). Őróla szólt Ézsaiás is (János 12,41). Az evangéliumot pedig szerte a világon hirdetik (Máté 11,5).

Lukács 9,28–36

Szerző: refdunantul  2020.02.24. 04:00