– Izráel hűtlensége Istene iránt, két területen mutatkozott meg: az istentiszteletben és a közéletben. Izráel hűtlenségének az az oka, hogy Izráel elfelejtette alkotóját (14). Isten nélkül szétesik az élet!

– Isten népének hűtlensége az Isten tiszteletében úgy mutatkozott meg, hogy I. Jeroboám király egy borjút állíttatott fel a bételi szentélyben. Az ember igénye az, hogy látni akarja az Istent, konkrétan tapasztalni akarja az Ő segítő tetteit, biztató jelenlétét. Ezért az ember mindig bálványokat gyárt, amibe belekapaszkodhat, mintha Istenbe kapaszkodna… Nincs ennél veszélyesebb tévelygés, mert így igazolunk teológiailag vállalkozói sikert, látványos karriert, pénzt, hatalmat, befolyást, mint Isten áldását. Pedig ezeknek mindig e-világi, gyarló ára van. Valójában az aranyborjút tettük az Isten helyébe. Most legszívesebben árnyalnám a gondolatot, hogy megmagyarázzam: lehet a siker is Isten áldása, ahogy eleink ezt tanították. Mégis, ki kell mondani: igen ritkán lesz azzá, inkább eltávolít az Úrtól. A bálványt ízzé és porrá zúzza az Isten, mert elfoglalta az Úr első helyét az életünkben (5–6).

– A közéletben ez a hűtlenség országon belül és kívül is megmutatkozott. Egymást kaszabolták le a királyok Izráelben; – káosz, hatalmi válság alakult ki, mert nem az Úrtól kérték és kapták a királyokat (4). Közben Isten népe más idegen népektől várt segítséget, ahelyett, hogy az Úrhoz fordult volna. Olyan ez a hűtlenség, mint a kóborló vadszamár céltalan és szánalmas tévelygése (8–9).

1Timóteus 4

116. zsoltár