– Földi porsátorban élünk (13). A kép azt jelenti, hogy földi életünk rövid, sérülékeny, lebontandó, ideiglenes. Az élet önmagában védtelen, minden viszontagságnak „kitett”, mint egy sátor. Ez a kép azonban nem csupán a földi élet szimbóluma, hanem ebben az elvadult világban a keresztyén üzenet, a krisztusi élet szimbóluma is.

– A sátor sérülékeny, de még ebben az „átmeneti” valójában is bizonyságot tesz lakójáról, ahogy a levél írója bizonyságot tesz Jézus Krisztusról. Az apostol emlékezteti a második század elejének keresztyén gyülekezeteit az evangéliumra (1Korinthus 15,1), amely nem kitalált mese, hiszen szemtanúk adták tovább az örömhírt, akik látták Jézus megdicsőülését, hallották az Atya szavát a Fiáról (16–18).

– Ma is életfontosságú ez az emlékeztető bizonyságtétel. Mi nem a szemtanúk miatt hiszünk, hanem mert Isten Lelke megnyitotta az értelmünket és a szívünket. Isten Lelke által lesz számunkra bizonyossá az üdvösség, az egyetlen megoldás evangéliuma (21), mint sötét helyen világító lámpás, amíg felragyog az örök élet teljessége (19–20).

Malakiás 1,6–14

15. zsoltár